Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
V. A bányászat és a pénzellenőrzés, a bányászati hatáskör csökkenése
ban azt javasolta, hogy a király szigorúbban ragaszkodjék az urbura beszolgáltatásához.368 A Magyar Kamara véleménye nem tért ki az ércbányák szabad művelését az 1492. évi 30. törvénycikknél erősebben hangoztató 1523. évi 39. törvénycikkre. Talán azért nem, mert az utóbbi nem foglalkozott a kincstár részére fontos urbura-val. Megjegyezzük, hogy a sóbányákra e törvények szerint a nemesi bányaszabadság nem terjedt ki. A bányaügyet a bécsi udvar az 1572. február-márciusi országgyűlésen vette fel a királyi kívánalmak közé. A királyi előterjesztés szerint minden nemzetnél az ércbányák művelése a királyi jogokhoz tartozik, ezért fel kellene újítani az I. (Nagy) Lajos és Mátyás király, illetve II. Ulászló idejéből származó törvényeket. A királynak joga legyen a nemesi birtokokon található ércbányák megváltására, vagy urbura fizetése ellenében a régi birtokos tulajdonában való hagyásra.369 Az országgyűlési alsó tábla ellenezte I. (Nagy) Lajos és Mátyás törvényeinek felújítását, s csak az urbura beszolgáltatását előíró II. Ulászló-féle 1492. évi törvényt kívánta fenntartani, amelyet I. Fer- dinánd is jóváhagyott.370 A király erre visszavonta eredeti indítványát. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy a földesurak az urbura-1 megfizessék, vagy ha attól mentesek, a kiváltságleveleket mutassák fel.371 Az 1574. évi országgyűlésen a március 1-i királyi előterjesztés újból napirendre tűzte I. (Nagy) Lajos és Mátyás bányatörvényeinek visz- szaállítását, de II. Ulászló törvényét sem vetette el. Azt kívánta, hogy a királynak joga legyen ahhoz, hogy az ércbányákat a földesuraktól megváltsa, vagy ha úgy tetszik, urbura fizetése ellenében a régi tulajdonosnál hagyja.372 Az 1574. évi 19. törvénycikk végül is úgy szabályozta a kérdést, hogy a földesurak és a nemesek a birtokaikon található ércbányák után a királyi fiscus-nak járó urbura-1II. Ulászló törvényei szerint kötelesek megfizetni. Amennyiben valaki, mentességre hivatkozva, ennek a fizetését megtagadja, a fiscus a királyi jogügyigazgató útján perrel éljen. Az 1574. évi 19. törvénycikk tehát megvédte a földesúri bányaszabadságot az ércbányászat területén. A királyi hatalom legfeljebb annyi eredményt ért el, hogy határozottabban léphetett fel az urbura behajtása dolgában. A bányahasználat ilyen kamarai értelmezésével találkozhatunk a 17. század második felében is. Ezt tanúsítja a Magyar Kamara 1658. évi szakvéleménye, amelyet a Bécsi Udvari Kamarának adott a királyi jogokról a nem kamarai jószágokon található bányászattal kapcsolatosan. E vélemény szerint a földesurak csak a sóbányákat voltak kötelesek átadni a királynak megfelelő cserebirtok ellenében, az ércbányáknál urbura járt a királyi kincstárnak. Az ilyen ércbányákat a Kamara a tulajdonossal való megegyezés útján (annak önkéntes hozzájárulásával) vehette birtokba. A király kötelező birtoklása csak magszakadás vagy hűtlenség esetében állhatott fenn.373 368 MNL OL E 15 - 1571. május 16. 369 MOE V. 283. 1572. február-március. 370 MOE V. 289. 371 MOEV. 302. 372 MOE V. 6., 14.,32. 1574. március. 373 MNL OL E 15 - 1658. augusztus 17. - No. 6. A Bécsi Udvari Kamarának a bányajog ügyében adott szakvéleménye. 95
