Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
a további behajtást megszavazta volta. A bécsi udvarnak továbbra is szándékában volt a beszedés, és ezt országgyűlés nélkül is sikerült elérnie. A Magyar Kancelláriának meghagyták, hogy tárgyaljon a nádorral a félharmincad országgyűlési végzés nélkül történő szedése dolgában.338 A Magyar Kamarának ezzel párhuzamosan elrendelték, hogy a harmincadhivatalok az országgyűlésen megszavazott határidő (április 24. Szent György napja) lejárta után is szedjék a félharmincadot.339 Azt is közölték Bécsből a Magyar Kamarával, hogy ezt az ügyet a király előzőleg megtárgyalta a magyar tanáccsal, úgyhogy a vámot nyugodtan behajthatja.340 A magyar tanács és a nádor tárgyalásai a megyékkel sikeresek voltak, 1640 végén - néhány megye kivételével - minden megye hozzájárult a félharmincad további szedéséhez.341 Az udvar győzelme 1655-ben következett be, amikor az 1655. évi 4. törvénycikk a legközelebbi országgyűlésig hagyta jóvá a félharmincad behajtását. Ugyanezt tette az 1659. évi 9. törvénycikk, majd az 1662. évi 29. törvénycikk is. Ezek a törvénycikkek tehát biztosították a félharmincad folyamatos szedését minden kereskedésre szánt áru után. Több nehézségbe ütközött a bécsi udvarnak az a törekvése, amellyel a félharmincadot is királyi jövedelemmé szerette volna változtatni. Bármilyen furcsán hangzik is, a Kamara által beszedett egész harmincad királyi jövedelemnek (azaz olyannak, amellyel az uralkodó a rendek akaratától függetlenül, tetszése szerint rendelkezett), az ugyancsak a Kamara által behajtott félharmincad pedig országos (regnicolaris) jövedelemnek minősült, amelyet csak az országgyűlés által kijelölt célra, jelen esetben a végvári katonaság tartására lehetett fordítani. A félharmincadnak e „regnicolaris” jellege többé-kevésbé a török uralom végéig megmaradt. A végvárak céljára rendelte ezt a jövedelmet az 1647. évi 29., 1655. évi 4., 1659. évi 9., sőt még az 1681. évi 15. törvénycikk is. Még az sem volt lehetséges, hogy a félharmincad összegét a katonaság fenntartására szolgáló adóhoz (repartitio) csapják. Amint ezt egy 1672. évi királyi rendelet is leszögezte, a félharmincadot kizárólag csak a végeken szolgáló katonaság használhatta fel.342 A félharmincadról a számadásokat természetesen a Magyar Kamara állította össze. Ezeket ugyanúgy ellenőrizték, mint az adószámadásokat. Az ellenőrzésre, amennyiben ez az országgyűlés alatt nem volt lehetséges, az országgyűlésen külön biztosokat jelöltek ki. Az ellenőrző biztosok közé az uralkodó kamarai tisztviselőket is küldhetett,343 egyébként az országgyűlés a főnemesek és a köznemesek közül szemelte ki őket. A nádor a rendek nevében a vizsgálat után a számadások helyességét igazoló felmentő338 MNL OL A 10 - 1640 - No. 1. A Bécsi Udvari Kamara átirata a Magyar Kancelláriához az uralkodó szándékáról a félharmincadokkal kapcsolatosan. 339 MNL OL E 21 - b -1640. február 8. - 600 - 4. és MNL OL E 15 -1640. március 23. - No. 56. A harmin- cadosokhoz intézett kamarai rendelet fogalmazványa. 340 MNL OL E 21 - b - 1640. április 18. - 600 - 21. 341 MNL OL E 21 - a -1640. júliusl3. Királyi rendelet közölte a Magyar Kamarával, hogy a nádor írt az ellenkező megyéknek. MNL OL E 21 - b - 1640. december 3. - 600 - 48. A megyék túlnyomó részének hozzájárulásáról értesítő rendelet. 342 MNL OL E 21 - b -1672. - 606 - 47. A Bécsi Haditanács átirata a Magyar Kancelláriának. 1671. december 14. másolat 343 MNL OL E 21 - b -1647. december 5. - 602 -125. Kamarai tisztviselők kiküldése a félharmincad ellenőrzésére. 89
