Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
A Bécsi Udvari Kamarának nem tetszettek ezek az országgyűlési végzések. Továbbra is úgy értelmezte a majorsági termékek harmincadmentességét, hogy az csak a saját szükségletre kivitt árukra vonatkozok. Az 1597. évi 35. törvénycikkely végrehajtása kapcsán a Magyar Kamarához intézett királyi rendelet is azt közölte, hogy bár az érintett országgyűlési határozat kimondja a majorsági termékek harmincadmentességét, azt mégis úgy kell érteni (és ez benne van a törvénycikk szövegében is), hogy a nemesek csak az addigi módon, az addig is megállapított mennyiség után élvezhetnek harmincadmentességet.314 (A házi szükséglet megállapítása valószínűleg úgy történt, hogy azt az áru bizonyos mennyiségére vonatkoztatták, és ez a mennyiség lehetett vámmentes. A többit megvámolták.) A nemesség ugyanakkor az országgyűlési törvénycikket úgy értelmezte, hogy minden árut majorsági termék gyanánt szállíthat át vámmentesen a határon. A Magyar Kamara jelentése szerint a nemesség nemcsak egyre növekvő allódiumainak termékeit, hanem ezen felül a dézsmaként szedett bort, terméket, sőt a jobbágyoktól összevásárolt borokat is vámmentesen igyekezett külföldre vinni. Ezért a kincstár, érdekeinek védelme céljából, az 1599. évi 34. törvénycikk módosítását javasolta a Bécsi Udvari Kamarának, illetve ezen keresztül az udvarnak.315 A módosításra akkor, amikor egyre feszültebb lett a viszony az udvar és a rendek között, nemigen nyílt lehetőség. A Bocskai-szabadságharc után csökkentek a rendek panaszai a nemesi harmincad- mentesség megsértése miatt.316 Élesebb hangúvá váltak ugyanakkor a Magyar Kamarának a nemesség visszaélései ellen benyújtott jelentései. Ez arra utal, hogy a nemesség a majorsági eredetű termékek esetében gyakorlatilag mégis elérte azt, hogy azokat jórészt vámmentesen szállíthatta ki az örökös tartományokba vagy például Sziléziába, Lengyelországba. A Magyar Kamara morvaországi harmincadosa például 1612-ben azt jelentette, hogy a nemesek szolgái gazdáik majorsági eredetű marháit harmincadfizetés nélkül akarják kiszállítani, ugyanakkor uraik házi szükségletére harmincadfizetés nélkül szándékoznak különféle árut behozni. Ennek kapcsán a Magyar Kamaránál, a nádorral és a magyar tanács tagjaival egyetértésben, a következő döntés született: a nemesek meg- bízottaitól harmincadhelyeken arra vonatkozóan, hogy a kérdéses árut nem kereskedés céljából viszik ki, vagy hozzák be, esküt is ki lehet venni, sőt ennek az eskünek benne kell lenni a megbízottaknak adott meghatalmazásokban, bizonyságlevelekben is.317 Az eskü kivételének lehetőségét 1616-ban a királyi jogügyigazgatói vélemény is hangoztatta.318 314 MNL OL E 21 - b - 1597. május 29. - 577 - 116. A Magyar Kamarának a rendelet értelmezését közölnie kellett a harmincadosokkal. 315 MNL OL E 15 -1599. május - No. 46. A Magyar Kamara véleménye az 1599. évi 34. törvénycikk végrehajtásáról. 316 Az 1622. évi 48. törvénycikk például csak arról intézkedik, hogy az ország határán belül összevásárolt s külföldre nem szállított termékek után ne szedjenek harmincadot. Az 1630. évi 17. törvénycikk pedig azt teszi szóvá, hogy az örökös tartományok vámtisztviselői nem tartják tiszteletben a nemesség és polgárság vámmentességét, s akkor is vámot szednek, ha saját földjük termékeit nem kereskedés céljából szállítják külföldre. 317 MNL OL E 15 - 1612. augusztus 1. - No. 2. Cam. aul. A Magyar Kamara erről a kérdésről véleményt adott a Bécsi Udvari Kamarának. A morvaországi harmincados jelentésről itt esik szó. 318 MNL OL E 15 - 1616. október 18. - No. 55. Cam. aul. A Magyar Kamara jelentésének fogalmazványa. Ebben van szó a jogügyi igazgató véleményéről. 82
