Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
A délnyugati országrészen Kanizsa a legfontosabb végvárak közé tartozott. Jelentősége Szigetvár eleste (1566) után nőtt meg. A Kanizsay család birtokaként a férfiág kihalta után Kanizsay Orsolya örökölte. Kanizsay Orsolyának Nádasdy Tamással kötött házassága révén pedig Nádasdy birtok lett. A fontos végvárat a királyi kincstár csere útján szerezte meg, a Nádasdy család Borsmonostort és Csejte várát kapta cserébe. A Nyitra megyei Csejte vára Országh Kristóf tulajdona volt, aki örökös nélkül halt meg, s vagyona a királyi kincstárra háramlott. Csejtét 1568-ban Nádasdy Ferenc 50.000 forint és Kanizsa ellenében először zálogba, később 1602-ben újabb 35.000 forintnyi összeg letétele után örökös adományként kapta meg. A Wesselényi-féle mozgalom után a várat a kincstár elkobozta. E birtok átruházási folyamatnál tehát jól láthatók az akkori kincstári birtokgazdálkodás jellemző vonásai: birtokcsere, magszakadás, elzálogosítás, elkobzás. A folyótól, mocsártól jól védett Kanizsa várát 1600-ban a török elfoglalta, s 1690-ben került ismét magyar uralom alá.148 A Somogy megyei Babócsa (Babolcsa) vára 1550 után szintén királyi ellenőrzés alá került. Tulajdonosa, a dúsgazdag Báthory András látta el a várbirtok gazdasági és katonai vezetését. A vár, amelyben a király által fizetett őrség is volt, a szigetvári kapitány által ellenőrzött várcsoporthoz tartozott. A vár 1555-ben ideiglenesen a töröké lett, az 1556-ban felégetve pusztán hagyta. A helyreállított vár a segesdi és marcali kastélyokkal együtt 1558-ban jutott a király használatába. A megállapodás szerint a parancsnokokat a király nevezte ki, a várbirtok jövedelmeit az őrség használta. A földesúr a birtokon tiszttartót tarthatott, aki a kamarai ellenőrrel együtt kezelte a jövedelmeket.149 Később 1563-ban, viszonylag békésebb időszakban, a várat visszaadták Báthory Andrásnak, aki azonban kötelezettséget vállalt a vár védelmére, s ezért az adóból vagy a kamarai bevételekből 4000 forint segélyt kapott.150 Ebben az esetben tehát vegyes kincstári és magánjellegű várfenntartásról lehet beszélni. Babócsát 1566-ban ismét elfoglalta a török, de a várat 1597-ben több végvárral együtt királyi bizottság vizsgálja,151 tehát a kincstár ellenőrzése alatt álló végvárnak számított. A Dunántúl déli részének 1566-ig legfontosabb végvárát, Szigetvárt 1543-ban I. Ferdinánd vette át tulajdonosától, a török fogságban lévő Török Bálint nejétől. Ez is tipikus esete volt annak, hogyan lett a védelem érdekében magánvárból királyi vár. Szigetvár ezután, 1566-ban bekövetkezett elestéig, a dunántúli védelem kulcspontja volt, királyi kapitányok (1561-től Zrínyi Miklós) parancsnokoltak benne.152 148 Urbáriumok XVI-XVII. század. Szerk. Maksay Ferenc. Bp. 1959. 131., 241. A Kanizsa átadására vonatkozó tárgyalásokra 1. a 104. sz. jegyzeténél idézett forrásokat, továbbá ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1567. November 7., 20., 27., 1568. Februar 1., 1568. August 3. 149 MNL OL E 21 - b - 1558. március 18. - 541 - 9. Babócsa birtokainak vizsgálatára kamarai tisztviselőt kellett kiküldeni. A birtokok átadására 1. Szabály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561 -es urbáriuma és a babócsai vár 1563-as leltára. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 2. Szerk. Kanyar József. 1971 51., 57. 150 MNL OL E 15 - 1563. sine dato. 1. még Szakály F.: Babócsa i.m. 58. 151 MNL OL E 15 - 1597. szeptember 12. - No. 2. Utasítás Kanizsa, Kiskomárom, Kapornak és Babócsa vizsgálatára. 152 Bende László: Sziget ostroma 1566-ban. In: Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 67. Series Historica 34. Bp. 1966. Szigetvár átvételét és megerősítését Pécs és Siklós eleste tette szükségessé. 47
