Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

Bevezetés

A Habsburgok birodalmukban, a legtöbb európai államhoz hasonlóan, az igazgatási szervezet korszerűsítésére törekedtek. Ez a birodalom hatalmi állásának alapvető követelménye volt. A korszerűsítés egyik igen fontos mozzanatának minősült a már említett központosítás, vagyis központi hatósági szervek felállítása és az egyes országok, tartományok szervei fölé való helyezése. A bécsi udvar ezt a központosítást már a 16. századtól kezdve az összbirodalmi koncepció szerint igyekezett megvalósítani. Az összbirodalmi törekvések fő célja az abszolút monarchia létrehozása volt. Ennek útját egyengette a pénzügyigazgatási szervezet is. A pénzügyigazgatás központosítását a legfőbb pénzügyi szervnek, a Bécsi Udvari Kamarának kellett biztosítania. Vizsgálódásunk egyik lényeges szempontja: hogyan hatott az összbirodalmi irányzat a magyar kamarai pénzügyigazgatás fejlődésére, önállóságára.

Ismeretes, hogy a magyar országgyűlések és a magyar rendek a 16. századtól kezdve különféle módon és mértékben szembeszegültek a bécsi politikai irányzattal, és a megmaradt országrész igazgatási önállóságát a lehetőségekhez képest megőrizni igyekeztek. Mindez kihatott a magyar pénzügyigazgatás fejlődésére, önállóságának mértékére is.

Az összbirodalmi irányzat és a magyarság függetlenségi törekvéseinek vizsgálatánál igen fontos, hogy a magyar viszonylatban helyesen értékeljük a központi uralkodói hatalom és a rendek politikai ellentéteinek kérdését. A központosított állam kifejlődésében, az abszolutizmus kialakulásában a szokványos értelmezés szerint a fejedelmi hatalom általában pozitív, a rendi hatalom negatív, visszahúzó szerepet játszott. így volt ez főleg olyan esetekben, amikor a nemzeti állami fejlődés és a központosítás egybeesett, nem állt ellentétben egymással. Magyarországon e fejlődés súlyos ellentmondása, hogy az egyébként szükséges központosítás, lévén elsősorban birodalmi érdekű, kedvezőtlenül befolyásolta az ország függetlenségét. A konzervatív rendi mozgalom pedig, amely ellensúlyozni igyekezett az összbirodalmi központosítást, pozitív szerepet játszott a függetlenség vonatkozásában. A központi hatalom és a rendiség ilyen szembenállása esetében el kell ismerni a politikai életben bizonyos rendi koncentráció jogosultságát is. Mindkét irányzat súlyos politikai küzdelmet vívott a 16. és 17. század folyamán a pénzügyi függetlenség kérdésében is, s ez lényegesen hozzájárult a magyar pénzügyi kormányzat sajátságos arculatának kialakulásához.

Végül, de nem utolsósorban, alapvető jelentőségű tényező volt a pénzügyigazgatás fejlődésében is a török elleni küzdelem. Ez nemcsak a pénzügyi kormányzat állandó tökéletesítését tette szükségessé, hanem mind a birodalom központi kormányzatát, mind a vele szemben álló rendi függetlenségi irányzatot is arra kényszerítette, hogy a pénzügyek vonalán lehetőleg optimális viszonyokat alakítson ki. így szükségessé tette bizonyos pénzügyigazgatási kérdésekben a két irányzat ellentétének csökkentését, a két tábor politikai kompromisszumát.

Ennyiben kívántunk kitérni a 16. és 17. századi magyar történeti fejlődés főbb politikai vonalainak ismertetésére, felvázolására. Ez azért volt szükséges, mert a főbb irányzatok ismertetése olyan vizsgálati szempontokat ad, amelyek segítségével köny- nyebb eligazodni az akkori pénzügyigazgatási viszonyok szövevényében.

16