Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
Két új jelentős mozzanat figyelhető meg az előbbi intézkedésekben. Az egyik a nemesség rendelet útján való megadóztatása, tehát kísérlet a nemesi adómentesség megtörésére. Az adóigazgatás addigi gyakorlata szerint a nemes adót csak akkor fizetett, ha a rendek egyes országgyűléseken önmagukat adóztatták meg. Ez 1670 előtt néha valójában megtörtént. Nemesre adót kivetni rendelet útján, hozzá még azzal a fenyegetéssel, hogy a fizetést megtagadók elvesztik nemességüket,642 az egyik legfontosabb nemesi kiváltságjog sérelmét jelentette. Ez az akkori viszonyok között is a nemesség olyan ellenállását váltotta ki, hogy az udvar 1672 után már nem is erőltette a nemesi adóztatást.643 A jobbágy védelem szándékát sem lehetett komolyan venni, hiszen az ellentétben állott a súlyos adóztatással, s az új kormányzatnak módja, ereje sem volt jobbágyvédő intézkedések megtételére. Az accisa elnevezésű adóval eddig szokatlan adónem jelent meg a magyarországi pénzügyigazgatásban. A fogyasztási adók bizonyos fajtáit (például söradó) addig a szabad királyi városok vetették ki saját városuk lakosságára, állami teher formájában ez az adófajta nem honosodott meg. Az 1671-1672. évi adórendeletek is elsősorban a szabad királyi városok és a kiváltságolt mezővárosok lakosságától igényelték ezt az új adót. A városokban lakó nemesek, papok, katonák sem mentesültek alóla.644 A felére csökkentett repartitio-1 sem lehetett behajtani, ezért a portánként kivetett összeget 1673. január 1-én 60 forintról 28 forintra mérsékelték.645 Ez az adókivetés maradt 1678-ig, amikor az országra kivetett összeget a kuruc mozgalom hatására 170.000 forintra szállították le, ebbe bele kellett számítani az accisa-1 is. Az adócsökkentést szabályozó 1678. június 9-i rendelet egyben általános amnesztiát is hirdetett a felkelés résztvevőinek, ha két hónap leforgása alatt visszatérnek a Habsburg uralkodó hűségére.646 A Gubernium korszakát jellemző sajátosságot vizsgálhatunk azzal, ha felvázoljuk az adó kivetésének és behajtásának 1670 után megváltozott módját. A subsidium-ot 1670 előtt az országgyűlések szavazták meg, s országgyűlési döntés alapján a Kamara vagy a rendi adószedők (kincstartók) hajtották be a megyéktől. Az adó, az adóképes porták számától függően, az egyes portákra kivetett tételekből kisebb-nagyobb végösz- szegben gyűlhetett össze. Az 1670 után alkalmazott eljárásnál a kiindulópont az az ösz- szeg volt, amelyet bizonyos létszámú katonaság ellátására (porcióira) először a katonai igazgatás igényelt. Ezt az összeget kísérelték meg azután adóporták szerint szétosztani. Országgyűlést az adó megajánlására 1681-ig ugyan nem hívtak össze, mégsem állítható az, hogy az adó igénylésénél a nemességgel, főleg az aulikus főnemesség egyes tagjaival egyáltalában ne tárgyaltak volna. Az 1671. február 2-i királyi rendelet szerint 1670 decemberében az udvar által Pozsonyba hívott harminchárom főnemes, élükön Szelepcsényi György esztergomi prímással, tett ígéretet arra, hogy a császári katonaság ellátásához szükséges adót vállalja. Ennek alapján királyi rendeletet menesztettek 642 MNL OL E 21 - b -1672. január 2. - 606 - 48. A kivetett adóból portánként 5 forintot kellett volna a földesuraknak fizetniük. 643 Benczédi L:. A Habsburg-abszolutizmus i. m. 543. 644 MNLOLE21 -b- 1672. január 1. - 606 - 47., október 4. - 606 - 68. Az iratok között a Haditanács 1671. december 14-i, a Magyar Kancelláriához intézett átiratának a másolata. 645 Szakály F.: Magyar adóztatás i. m. i. m. 332. 646 MNL OL E 21 - b - 1678. június 9. - 607 - 55-57. 149
