Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
városra 182.000 forint taxa-1 róttak ki.630 A kivetés többnyire a legközelebbi ország- gyűlésig, rendszerint két (esetleg több) esztendőre szólt. Az 1655. és 1663. évi taxa így jóval többre rúgott, mint az 1670 előtti évtizedekben a szintén két évre az egész országra megszavazott körülbelül 60.000-80.000 forintos összegű megyei dica (6.000-7.000 portánként két évre 10 forint dica-1 és 1 forint koronaőrzési pénzt számítva).631 A városok a nagy összegű taxa-1 részben saját városi gazdálkodásuk bevételeiből, részben a lakosságra kivetett városi adókból kellett, hogy fizessék. Több szabad királyi városnak, mint említettük, a város határain kívül is voltak birtokai. A városi kiváltságok kétségtelenül nagy jövedelmet biztosítottak a városoknak. E nagy előnyök és kiváltságok ellenszolgáltatásául a királyi hatalom mindig pénzügyi szolgálatokat várt a városoktól. Az előbb említett taxa-k azonban rendszerint túlhaladták a városok teherbíró képességét. Egy-egy országgyűlés után egyre sűrűbbek lettek a kivetett taxa elviselhetetlenségét hangoztató városi panaszok. A Magyar Kamara, tudatában lévén a taxa-összegek nagyságának, gyakran kedvező javaslattal terjesztette a bécsi Magyar Kancelláriához a taxa elengedésére, legtöbbször csak csökkentésére irányuló városi kérelmeket. A kérelmek indokai igen változatosak voltak. Elemi csapások, királyhű magatartás politikailag zavaros időkben, templom, kórház építése, a városháza javítása, háborús pusztítások, a katonaság kártevései a gyakori indokok, amelyek segítségével a taxa csökkentését el lehetett érni. Nem egyszer a hátralékos taxa egy részének gyors befizetése is csökkentést eredményezett. Sopron 1647. évi 6.200 forint hátralékát például a királyi udvar elengedhetőnek vélte, ha a város helyette ágyúöntésre 3.000 forintot azonnal befizet.632 A taxa elleni panaszok gyakran az országgyűlés elé is kerültek. A rendek például 1596-ban arra kérték a királyt, hogy a városokra ne rójon elviselhetetlen terheket, és kiváltságaikat őrizze meg.633 A városok többször azért is panaszkodtak, hogy rájuk a taxa-1 egy összegben vetették ki, míg a megyéknek az adót két részletben, két év alatt kellett befizetniük.634 Azt is sérelmezték, hogy a kivetett taxa a korábbihoz képest indokolatlanul megnövekedett. Az udvar ugyanis, ha több éven át nem hívtak össze országgyűlést, a taxa összegét magasabbra szabta. Háborús időkben nehéz volt taxa-elengedést elérni.635 A taxa mellett a szabad királyi városok és néhány kiváltságos kincstári mezőváros kisebb összegű, de rendszeres adója volt a városi cenzus (census regius ordinarius). Ezt a városok az uralkodónak, mint a városok földesurának évente voltak kötelesek fizetni. Az összeget az uralkodó, illetve pénzügyi hatósága, a Magyar Kamara állapította meg, így a városi cenzus tisztán felségjogú jövedelemnek minősült, amelynek kivetésében a rendi országgyűlés nem avatkozott bele. A cenzus évente csak néhány száz forintnyi megterhelést jelentett egy-egy város számára. A 16. században például Pozsony és Sopron 400-400, Nagyszombat 200, Sza630 MNL OL E 21 - a - 1655. augusztus 28. MNL OL E 21 - b - 1655. szeptember 12. - 604 - 41., 1663. február 4.-605 - 20. 631 vö. az 599. sz. jegyzethez tartozó szövegrészt. 632 MNL OL E 21 - b - 1649. december 27. - 603 - 53. 633 MOE VIII. 245. 1595. évi országgyűlés. 634 MNL OL E 15 - 1630. január 17. - No. 54. A Kamara itt javasolja, hogy a városok is két részletben fizessék a taxa-1. 635 MNL OL E 21 - b -1626. július 7. - 593 - 38., 1650. szeptember 20. - 603 -96. 146
