Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
66.535, 1648-ban 60.990 forint adót vetettek ki a pótlékokkal együtt.)600 Ezek a kivetések, mint említettük, rendszerint több esztendőre (általában két évre) jártak. 5. Ingyenmunka A végvárak fenntartásában a hadiadó mellett igen fontos szerepet játszott a jobbágyok egy másik állami jellegű szolgáltatása, az ingyenmunka (gratuitus labor). Az ingyenmunkát, annak beszolgáltatási formáját az országgyűlések szabták meg. Arról is döntöttek, melyik megye melyik végvárhoz köteles a gratuitus labor-t beszolgáltatni. Az ingyenmunka ezért jogilag tisztán rendi és nem felségjogú jövedelem volt.601 A Kamarák ennek ellenére gyakran foglalkoztak ügyeivel. Ez a hadiadó esetéhez hasonlóan a királyi érdekek védelmét szolgálta. A Magyar Kamara intézte többször az ingyenmunka igénylésével kapcsolatos királyi adminisztrációt. Ellenőrizte és szakvéleményező tevékenységet is folytatott. Volt olyan időszak is, amikor a Kamara intézte az ingyenmunka behajtását is. A várak erősítésére nemcsak a gratuitus labor-t, hanem a váruradalmak jobbágyainak robotját is felhasználták. Ez is növelte a váruradalmak gazdálkodását ellenőrző kamarai tevékenységet. Az országgyűlés 1556-ban döntött arról, hogy az ingyenmunkát a végek erősítésére (pro fortificatione confiniorum) fordítsák. E határozat szerint egy egész jobbágytelek után évi 50 dénárt kellett fizetni, azonkívül minden száz jobbágy után 4 szekeret kellett kiállítani. Utóbbiak bérért három napon át vettek részt a várerősítés munkáiban. A következő években megváltozott a szolgáltatás módja. Az 1557. évi 6. törvénycikkely szerint minden egésztelkes jobbágy 6 napot, később, 1567 után 12 napot tartozott térítés nélkül dolgozni a várerődítésnél. Az 1570-es években olyan gyakorlat alakult ki, hogy minden adózó porta után pénzt, mégpedig egy, majd másfél forintot vetettek ki ingyenmunka címén. A megyék ebből az összegből fogadtak fel szekereket, várépítő kőműveseket.602 Mivel a kivetés alapja a továbbiakban az adózó porta volt, az ingyenmunka kivetésére is az adóösszeírásokat használták fel. Az 1588-ban végrehajtott portaösszeírás alapján egy adózó portára 1 forint 20 dénárt, a török hódoltsági területen összeszámlált porták után pedig csak 50 dénárt kellett fizetni ingyenmunka címén.603 A portánként kirótt összeg az 1590-es években 3 forintra növekedett.604 Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a kivetéseket a legközelebbi országgyűlésig kellett leróni, amikor újból szabályozták az ingyenmunka szolgáltatást. A pénzbeli szolgáltatás mellett továbbra is megmaradt az a gyakorlat, hogy a jobbágyok pénzfizetés helyett munkát végeztek a várak javításánál, építésénél.605 Az 1618. évi 52. törvénycik600 Emlékirat a harmincadok állapotáról i. m. 588. Az adóporták fogyására és az adóösszegekre: Baráth Tibor. A magyar állam adóügye, 1605-1648. Bp. 1929. 82., 88. 601 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 282-283., Szántó /.: A végvári rendszer kiépítése i. m. 7-8. 602 MNL OL E 15 - 1654. május 24. - No. 3. Visszatekintés a 17. századi állapotokra. 603 MNL OL E 105 - 1 - 212-213. 604 MOE VIII. 132. 1593. február-márciusi országgyűlés. 605 MNL OL E 15 - 1577. augusztus 20., MOE VIII. 132. Szakoly F:. Magyar adóztatás i. m. 131-132. 140
