Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

Bevezetés

A rendes királyi bevételek Magyarországon sem voltak elegendőek az állami költségek fedezésére. Mellettük már a 15. században a nemesi rendek által megszavazott rendkívüli bevételre, adóra volt szükség. A rendkívüli adót vagy subsidium-ot, amely nem volt felségjövedelem, az uralkodók rendszerint katonai kiadásokra igényelték. Mátyás király korától fogva vált rendszeresebbé az ilyen subsidium kivetése.18 A sub- sidium-mai együtt szedték be a kamarahasznát is, amely azonban - a subsidium-mal ellentétben - felségjövedelemnek számított.19

A kamarahaszna (lucrum camerae) eredetileg abból a nemesfém-nyereségből állt, amely a régi pénz bevonása után kibocsátott újabb, rosszabb minőségű (kisebb nemesfém tartalmú) pénz rendszeres verése révén keletkezett. Károly Róbert megszüntette ezt az állandó pénzrontással járó bevételt, s helyette bevezette a kapuadót (portális adó), amelyet a továbbiakban kapuadó vagy kamarahaszna néven vetettek ki. Ezt felségjövedelemként eleinte a pénzverő- és bányakamarák hajtották be, a 15. század első felében már a királyi rovok vagy adószedők (dicatores seu exactores), akiket a királyi kincstartó küldött ki.20

A 15. század második felében a kamarahaszna bizonyos fokig beolvadt az ország- gyűlések által kivetett subsidium-ba. A kettőt ezért együtt szedték be a kincstartóság által kiküldött királyi diktátorok, rovok. Ezek számadásait is a kincstartóság ellenőrizte.21 E tevékenységhez azonban a subsidium esetében rendi hozzájárulás, az országgyűlés felhatalmazása volt szükséges. A rendek ugyanis nemcsak az adó megszavazásának jogával rendelkeztek, hanem meghatározhatták azt is, hogy az adóösszegeket hova fordíthatják. Mátyás halála után, a rendi hatalom megerősödése idején ez odavezetett, hogy az adót a rendek által választott megbízottak, úgynevezett országos kincstartók szedték be, és fordították többnyire hadi kiadásokra. A bácsi országgyűlésen 1518-ban például két országos kincstartót választottak az adó kezelésére, 1521-ben pedig négy ilyen rendi kincstartó foglalkozott az adóügyekkel. Ilyenkor a királyi kincstartóság hatásköre csak az országgyűlés által engedélyezett mértékben terjedt ki az adóigazgatásra.22

Az adóigazgatásnál a 15. században és a 16. század elején tehát Magyarországon is erős volt a nemesi rendek befolyása, s ennélfogva az adó itt is bizonytalan bevételi forrásnak minősült. A központi hatalom és a rendek politikai viszonya határozta meg, milyen összegeket várhatott a királyi kincstár az adóból. Mátyás király erősen központi hatalma idején az adóból a királyi kincstárnak, amint tudjuk, igen komoly bevétele volt. Nem mondható el ez II. Ulászló és II. Lajos uralkodásának idejéről, ahol az adó a királyi jövedelmeknél már jóval kisebb szerepet játszott.

Az adóigazgatásnál érvényesülő rendi befolyás miatt Magyarországon is egyoldalúvá vált az állami pénzügyigazgatási szervezet kialakulása. Csak a rendes királyi jövedelmek kezelését intéző hatósági szerv fejlődött ki. Ez volt a már említett kirá18 Mályusz Elemér: A magyar állam a középkor végén. In: Magyar művelődéstörténet 2. Szerk. Doma- novszky Sándor. Bp. 1939. 56.

19 Kubinyi A.: A kincstári személyzet i. m. 26.

20 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 26.

21 Kubinyi A.: A királyi kincstartók i. m. 47. Uő. A kincstári személyzet i. m. 26.

22 Kubinyi A.: Udvarbírói hivatal i. m. 67-68. Ember GyAz újkori magyar közigazgatás i. m. 119-120.

13