Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
a dica vagy subsidium, vagy ha nincs, akkor a lucrum camerae. Az adó kivetésére az országgyűlés hozzájárulása szükséges, hangoztatta a kamarai vélemény.561 A kamarahaszna csak egyötödét tette ki a vele együtt megszavazott adó összegének, s a subsidium nélkül, amint láttuk, nehezen volt behajtható. Komoly bevételt tehát nem jelentett a Magyar Kamara pénztára számára. A bécsi udvar mégis görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy a kamarahasznát, mint felségjövedelmet, külön is behajthassa, s ezzel az adóigénylésnél a királyi jogokat erősítse. A nemesi felfogással szemben az udvar véleménye burkoltan tulajdonképp az volt, hogy a kamarahasznával együtt beszedett hadiadó nem tisztán rendi eredetű, hanem vegyes (királyi—rendi) jellegű bevétel. Ezzel nyilván arra törekedett, hogy az adókivetésnél a központi hatalom jogait kiterjessze, ugyanakkor a rendi pozíciókat gyengítse. Kétségtelen azonban az is, hogy a 16. és 17. században (1670-ig) a hadiadó kivetésénél a rendi jog — a bécsi udvar és a Magyar Kamara előbb vázolt törekvései ellenére - erősebb volt, mint a királyi jog, s a hadiadó rendi, „országos” jellegű állami bevétel maradt. Ez azt jelentette, hogy a rendek határozták meg, lesz-e bevétele a hadiadóból az uralkodónak, vagy pedig nem. 2. Vegyes rendi-kamarai adóigazgatás A kamarahaszna behajtása és kezelése - amint láttuk - már 1526 előtt kamarai szervek (bányakamarák) hatáskörébe tartozott, s az 1528-ban felállított Magyar Kamara állandó feladata lett a török hódoltság idején. A további teendőket az jelölte ki, hogy mind a kamarahaszna, mind a subsidium esetében a Kamara dolga volt a királyi érdekek képviselete. Ez a tevékenység, továbbá az, hogy az adóigazgatás sokrétű teendőit (előkészítés, kivetés, behajtás, a pénz kiadása), illetve a teendők irányítását, ellenőrzését abban a korszakban már jól szervezett pénzügyi hatóságnak kellett ellátnia, sok munkát adott a Magyar Kamarának. A rendek - amelyeknek a döntésétől függött, lesz-e adó vagy sem — nem rendelkeztek állandó pénzügyi szervezettel, így nem tudták az adóigazgatással kapcsolatos feladatokat ellátni. Ezért többször a Kamarára bízták az adó behajtását, vagy a Kamarával közösen látták el ezeket a teendőket. Az adóigazgatás egyes fázisainak vizsgálatával igyekszünk bemutatni azt, miképp oszlottak meg ezek a teendők a Kamara és a rendi szervek között. Az uralkodó adóigényét a királyi javaslatokat tartalmazó előterjesztésben hozta az országgyűlés tudomására. E királyi előterjesztés előkészítésében, összeállításában a Magyar Kamara is részt vett. Javaslatot volt köteles adni az udvarnak, a Bécsi Udvari Kamarának többek között arra, mennyi adó megszavazását kérje a király az ország- gyűléstől. A Magyar Kamara mellett a Bécsi Udvari Kamara, az Udvari Haditanács és a magyar tanács is javaslatot adott előzőleg a királyi propositio-kra. A javaslatok természetesen nemcsak az adó portánkénti összegére, hanem az adóösszeírásokra, a 561 MNL OL E 15 - 1682. július 28. - Aul. cam. No. A 13. „Posse quidem vel dica vele a non existente lucrum camerae eo fine ordinari, id tamen etiam nonnisi cum consensu praefatorum regnicolarum...” 130
