Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata
A tizedbérlettel, a tizedgazdálkodással kapcsolatos tevékenységre így jelentős forrásanyag található a kamarai levéltárban. Ezek közül a legérdekesebb a tizedösszeírások iratanyaga, a „Regesta decimarum”.5'1 A Kamara mindennapi munkája folytán keletkezett iratanyag (királyi rendeletek, felterjesztések, levelezések fogalmazványai, beérkezett iratok) szintén gyakran foglalkozik a tizedbérlés, tizedgazdálkodás kérdéseivel. Ezekből az iratokból kiérezhető az a feszültség is, amely a tizedbérlet dolgában a királyi hatalom és az egyház, illetve a királyi hatalom és a nemesség között többször kialakult. A katolikus egyház ragaszkodott ahhoz, hogy maga döntse el, a tizedeket természetben maga szedi be, vagy pedig valakinek bérbe adja. Bérbeadás esetén tartotta csak kötelezőnek tiszteletben tartani az uralkodó előbérleti jogát a magánföldesurak bérletével szemben. A kormányzat ugyanakkor hajlott afelé, hogy bizonyos esetben a püspökségeket késztesse vagy esetleg kényszerítse a tizedeknek a király részére való bérbeadására. Tette ezt elsősorban a végvárak ellátásának indokával. A püspökökkel a Magyar Kancellárián kiadott királyi rendelet közölte, hogy az uralkodó milyen tizedeket kíván bérbe venni. A Magyar Kamarának pedig meghagyták, hogy lehetőleg a bő termésű vidékek tizedbérletét kösse le a király részére.517 518 E királyi parancsok kiadását a Magyar Kamara is szükségesnek tartotta, s rendszerint ő kézbesítette a rendeleteket a püspökségeknek.519 A bécsi udvar felfogását tükrözi a tizedbérlet kérdésében az 1597. november 3-i királyi rendelet. Ebben feltették azt a kérdést a Magyar Kamarának, hogy az uralkodó kényszerítheti-e az egyházi személyeket háborús időkben a tizedek bérbeadására, s hogy elsőbbsége van-e neki a bérlet dolgában a földesurakkal szemben. Megvalósítható-e az ilyen jellegű királyi tizedbérlet országgyűlési tárgyalások nélkül?520 A Magyar Kamara válasza pontosan tükrözi a törvényekben rögzített jogi helyzetet. Ebből kiderül, hogy a királyi tizedbérletnek csak akkor van helye, ha az egyházi személy a tizedet nem maga óhajtja behajtani, hanem azt bérbe akarja adni. Ilyenkor érvényesül csak a törvények szerint a király előbérleti joga.521 A gyakorlatban többnyire nem így volt. Megtörtént, hogy a tisztségbe lépő új püspök vonakodott a Kamarának a tizedeket bérbe adni. Ezt tette Jakusith György egri püspök 1643-ban. (A püspökség székhelye Eger 1596. évi eleste után Kassán volt.) A Bécsi Udvari Kamara (a Magyar és a Szepesi Kamara udvari fellebbviteli hatósága) ezért átírt a Magyar Udvari Kancelláriának, hogy ne támogassa az egri püspök ilyen irányú kérelmét. Az átirat szerint az egri püspökség tizedeit Rudolf király korától kezdve II. Ferdinánd uralkodásáig szerződés alapján ingyen kapták a végváriak, utána évi bérért a püspökkel való megegyezés alapján.522 E vélemény következtében a bécsi udvar az egész püspökség tizedeinek további királyi bérletét hagyta jóvá. A döntést a Magyar Kamarának kellett 517 MNL OL E 159 Regesta decimarum 1533-1801. 518 MNL OL E 15 - 1562. április 16. - No. 43. Az egri püspökség tizedeinek bérletéről szóló jelentés fogalmazványa, mind a bővebb termésű területek felkutatásáról, mind a királyi parancs szükséges voltáról. 1. még MNL OL E 15 - 1679. május 30. - Aul. cam. No. A 1. 519 MNL OL E 21 - b - 1614. május 31. - 587 - 23. 520 MNL OL E 21 - b - 1597. november 3. - 577 - 203. 521 MNL OL E 15 - 1597. november 9. - No. 40. 522 MNL OL A 10 - 1643 - No. 6. 122
