Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata
adások terhelték. Bonyodalmakat okozhatott az egyházi tized felhasználása, mert üresedés idején a tizeddel a Kamara rendelkezett, s bérbe is adhatta azt. A beiktatáskor ezeket a függő kérdéseket szintén rendezni kellett.475 Megtörtént az is, hogy az érseki jövedelmekre a Magyar Kamara az üresedés alatt kölcsönöket vett fel, vagy a jövedelmeket kamarai kifizetésekre fordította. Ilyen ügyek megvitatására került sor például 1607-ben, amikor az előzőleg üresedésben volt érseki székbe Forgách Ferencet, a magyar udvari kancellárt, egyébként nyitrai püspököt helyezték. A Magyar Kamarának tisztáznia kellett, hogy a beiktatásnak vannak-e akadályai, s miből lehet kifizetni az érseki jövedelmeket terhelő 35.000 forintnyi adósságot.476 Széleskörű megbeszélések előzték meg 1616-ban Pázmány Péter esztergomi érseki beiktatását. Pázmánnyal előzőleg Bécsben tárgyaltak az érseki javadalmak átadásáról, s a Magyar Kamarának e tárgyalási pontokra kellett véleményt adnia.477 Néhány példán mutattuk csak be, milyen pénzügyigazgatási problémák foglalkoztatták a Magyar Kamarát a főpapi székek betöltésével, az egyházi javadalmak átadásával kapcsolatosan. Az üresedésben lévő egyházi méltóságok birtokait a Kamara - amint a birtokgazdálkodás ismertetésénél már említettük - ugyanúgy kezelte, mint a kamarai birtokokat. Egy fontos problémát kell még ezzel kapcsolatosan megvizsgálni, mégpedig az egyházi birtokok világi személyek használatába való adását, illetve az egyházi birtokok elzálogosítását. Mindkettőre jogi alapot a királyi főkegyúri jog szolgáltathatott, s lehetőséget pedig a Mohács utáni korszak speciális politikai és gazdasági viszonyai adtak. A kettős királyság idején mind a püspöki javak, mind pedig a szerzetesi vagyon jó része világiak kezébe került, az uralkodók - üresedésben hagyván a püspökségeket, s felfüggesztvén a kolostorok apátválasztási jogát - párthíveiket ültették a birtokokba. A politikai indokok mellett a királyi kincstár nehéz pénzügyi helyzete is elősegítette azt, hogy az egyházi javakat világiak kezébe juttassák vagy zálogba vessék.478 Egyházi birtokok ilyen elvilágiasítását a magyar törvények ugyan tiltották, e törvényeket azonban nem tartották tiszteletben. A 16. század második felében, az új történeti viszonyok bizonyos állandósulása idején, az egyházi vagyon világi használata ellen az országgyűlés is óvást emelt. A rendek az 1567. évi országgyűlésen szóvá tették, hogy több prépostság, konvent, apátság birtokait világiak, királyi kapitányok birtokolják, ezért az egyház által fenntartott hiteleshelyek nem tudnak jogi ügyeletekben eljárni, mivel a világi birtokosok ilyen ügyekben nem jártasak. Felhívták a királyt arra, hogy egyházi javadalmakat csak arra érdemeseknek adományozzon, a zálogban lévő egyházi birtokokat pedig váltsa ki.479 A zálogból való kiváltásra természetesen nem volt sok lehetőség, hiszen az elzálogosított kincstári birtokok kiváltására sem volt pénz. Az elzálogosított világi birtokok esetében, amennyiben a Kamara nem tudta azokat a zálogból kiváltani, lehetőség volt 475 MNL OL E 21 - b - 1598. január 28. - 578 - 76. Mind az érsekújvári főkapitánnyal való tárgyalásokról, mind az egyházi tized ügyére. 476 MNL OL E 21 - b - 1607. július 30. - 584 - 27., 1607. augusztus 18. - 584 - 32. MNL OL E 15 - 1607. augusztus 4. - No. 15. 477 MNL OL E 21 - a - 1616. szeptember 28., október 31., november 8.,19. 478 Hóman B.-Szekfü Gy.: Magyar történet i. m. 3. 240-243. 479 MOE V. 85., 92. 1567. június-július országgyűlés. 113
