Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szirmay István nádori ítélőmester

intézett hasonló magánügyeket a Pálffy család (Bercsényi rokonai), Liechtenstein herceg és mások kívánságára. Ezúttal is megkérdezte Wratislawot, szabad-e a nádor kívánságát Bercsényihez továbbítania. Wratislaw válasza a következőkép­pen hangzott, amint Jeszenszky levelében olvasható: „Erre azt felelte Wratislaw uram, hogy ebben positive sollemnis consensusát nem adhatja, propter multas conditiones et consequentias, de mivel az jószágnak [Kismartonnak] defensioja nem lehet, és, ha valaki más móddal az maga jószágának prospicialhat, azt impedi­alni lenne crudelitas. Erre Szirmay uram felelt, hogy ez csak annyit teszen, hogy az udvar ezt csak ujjain át akarja nézni, melyet Wratislaw úr nem negált." 121 Szirmay szerzett is a nádor részére védlevelet Bercsényitől, bár ebben kevesebb biztosíték volt, mint amit a nádor kért. Jurátusával elküldte Bécsbe Jeszenszky titkárhoz, aki december 23-án tett erről jelentést a nádornak, s egyben megkérdez­te, megmutassák-e legalább a másolatot Wratislawnak. 122 December 26-án azután a haditanácsban mutatta be az iratokat a nádorral szemben éppen nem jóindulatú Herberstein alelnöknek, aki korábban maga nyilatkozott úgy, hogy nem küldhet Kismarton védelmére erősítést, tehát most a történteket nem kifogásolhatta. 123 Csáky Mihály kuruc tábornok pedig — a nádor fentebb említett régi bajtársának, Csáky István országbírónak és felső-magyarországi főkapitánynak fia, Bercsényi Miklósnak sógora — már december 27-én tiszteletteljes hangú levelében kérte a kismartoni várnak s a benne levő lőszernek átadását, hogy a nádor rezidenciáját baj ne érje, „lévén azonkívül a méltóságos fejedelemtül és főgenerális uramtul speciális parancsolatom Hercegséged jószágát kiváltképpen protegaljam és conser­valjam". 124 „Miklós úr" 125 tehát nem zárkózott el rokonának és régi pártfogójának kérése elől. A távol levő fejedelem hozzájárulását sem várta meg, azonnal intézkedett. Szirmay, Magyarországra utazása előtt, még azt is biztosra ígérte Jeszenszkynek, hogy szükség esetén a Kismartonban levő borok elszállítására is megszerzi az engedélyt Bercsényitől. 126 Kismarton sorsát 1706 végéig figyelve azt látjuk, hogy Andrássy Pál, Csáky Mihály és Bottyán János a védlevélhez tartották magukat — maguk a kuruc hadak természetesen nem. 127 1706 első heteiben Szirmay először Bercsényi közelében tartózkodott, azután megfigyelőként elment a miskolci gyűlésre. Közben titkárai, hírnökei útján állandó kapcsolatban volt a bécsi haditanáccsal, az angol és holland mediatorokkal 128 s kerülő úton bizonyára a nádorral is. Stepney is megnyugodott, mivel úgy látta, Szirmay elégedetlen a Bercsényinél elért politikai engedményekkel, azonkívül hatá­rozott fellépést tanúsít a kurucokkal szemben, akik között változatlanul hitele van — ha tehát nem lépi túl saját kereteit, továbbra is javasolta felhasználását. 129 Annál elégedetlenebbül nyilatkoztak a mediatorok az udvar és a nádor fellépésé­ről, ami sértő a felkelőkre. 130 Különösen a népszerűtlenné vált nádor beavatkozá­sát tartották károsnak. 131 A miskolci gyűlés után Szirmay elkeseredett hangú levelet írt Egerből, beteg­ágyából régi barátjának, Vay Ádámnak. Az áttért protestáns a predesztinációban

Next

/
Oldalképek
Tartalom