Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szirmay István nádori ítélőmester

intézett hasonló magánügyeket a Pálffy család (Bercsényi rokonai), Liechtenstein herceg és mások kívánságára. Ezúttal is megkérdezte Wratislawot, szabad-e a nádor kívánságát Bercsényihez továbbítania. Wratislaw válasza a következőképpen hangzott, amint Jeszenszky levelében olvasható: „Erre azt felelte Wratislaw uram, hogy ebben positive sollemnis consensusát nem adhatja, propter multas conditiones et consequentias, de mivel az jószágnak [Kismartonnak] defensioja nem lehet, és, ha valaki más móddal az maga jószágának prospicialhat, azt impedialni lenne crudelitas. Erre Szirmay uram felelt, hogy ez csak annyit teszen, hogy az udvar ezt csak ujjain át akarja nézni, melyet Wratislaw úr nem negált."

121 Szirmay szerzett is a nádor részére védlevelet Bercsényitől, bár ebben kevesebb biztosíték volt, mint amit a nádor kért. Jurátusával elküldte Bécsbe Jeszenszky titkárhoz, aki december 23-án tett erről jelentést a nádornak, s egyben megkérdezte, megmutassák-e legalább a másolatot Wratislawnak.

122 December 26-án azután a haditanácsban mutatta be az iratokat a nádorral szemben éppen nem jóindulatú Herberstein alelnöknek, aki korábban maga nyilatkozott úgy, hogy nem küldhet Kismarton védelmére erősítést, tehát most a történteket nem kifogásolhatta.

123 Csáky Mihály kuruc tábornok pedig — a nádor fentebb említett régi bajtársának, Csáky István országbírónak és felső-magyarországi főkapitánynak fia, Bercsényi Miklósnak sógora — már december 27-én tiszteletteljes hangú levelében kérte a kismartoni várnak s a benne levő lőszernek átadását, hogy a nádor rezidenciáját baj ne érje, „lévén azonkívül a méltóságos fejedelemtül és főgenerális uramtul speciális parancsolatom Hercegséged jószágát kiváltképpen protegaljam és conservaljam".

124 „Miklós úr"

125 tehát nem zárkózott el rokonának és régi pártfogójának kérése elől. A távol levő fejedelem hozzájárulását sem várta meg, azonnal intézkedett. Szirmay, Magyarországra utazása előtt, még azt is biztosra ígérte Jeszenszkynek, hogy szükség esetén a Kismartonban levő borok elszállítására is megszerzi az engedélyt Bercsényitől.

126 Kismarton sorsát 1706 végéig figyelve azt látjuk, hogy Andrássy Pál, Csáky Mihály és Bottyán János a védlevélhez tartották magukat — maguk a kuruc hadak természetesen nem.

127 1706 első heteiben Szirmay először Bercsényi közelében tartózkodott, azután megfigyelőként elment a miskolci gyűlésre. Közben titkárai, hírnökei útján állandó kapcsolatban volt a bécsi haditanáccsal, az angol és holland mediatorokkal

128 s kerülő úton bizonyára a nádorral is. Stepney is megnyugodott, mivel úgy látta, Szirmay elégedetlen a Bercsényinél elért politikai engedményekkel, azonkívül határozott fellépést tanúsít a kurucokkal szemben, akik között változatlanul hitele van — ha tehát nem lépi túl saját kereteit, továbbra is javasolta felhasználását.

129 Annál elégedetlenebbül nyilatkoztak a mediatorok az udvar és a nádor fellépéséről, ami sértő a felkelőkre.

130 Különösen a népszerűtlenné vált nádor beavatkozását tartották károsnak.

131 A miskolci gyűlés után Szirmay elkeseredett hangú levelet írt Egerből, betegágyából régi barátjának, Vay Ádámnak. Az áttért protestáns a predesztinációban