Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
sát kell elkészíteni, s az udvar tovább próbálkozott, hogy a pénzadót 4000000 forintra emeltesse fel. 296 A király szeptember 28-án Bécsbe rendelte a nádort, hogy ott a Dietrichstein Ferdinánd főudvarmester elnöklete alatt tartandó tanácskozáson befejezzék az új portaösszeírást (ami azonban nem történt meg), vagy pedig más adófajtákról, pl. az accisáról hozzanak döntést. Meghívást kapott még Széchényi Pál kalocsai érsek, Erdődy György tárnokmester, Erdődy Kristóf kamaraelnök, Maholányi János személynök, Szenté Bálint alnádor, Szapáry Péter alországbíró, Illésházy Miklós és Pálffy Miklós, Trencsén illetve Pozsony megye főispánja, Csáky István országbíró vagy helyettese, Batthyány Ádám horvát bán, Zichy Ádám, Mattyasovszky László magyar kancellár, Bercsényi Miklós, Kéry Ferenc, a magyar kancellária első tanácsosa és Nádasdy Ferenc. 297 A király a megyék (és városok) követeinek meghívását is elrendelte. 298 A kezdeményezés az osztrák kancelláriától indult ki. Kéry Ferenc Dietrichsteintől magánúton is értesült, hogy az udvar igényt tart a 4 millió forintra. „Azt állítják, hogy 4 milliót ígértünk magunk azelőtt — aki ígérte, adja meg." 299 Talán célzás volt ez a nádor szerepére, akit több emlékirat szerint 1696-ban megnyertek ennek a tervnek, s így történt, hogy 1696 végén, a konkurzus befejezése után Kollonics Lipót esztergomi érseknél tartott tanácskozáson nem ő tiltakozott ez ellen és a nemesi adó ellen, hanem Széchényi Pál kalocsai érsek. 300 Október közepén, amint a nádor október 19-i feliratából értesülünk, Dietrichstein herceg a Kollonics Lipótnál tartott tanácskozáson bejelentette az udvar kívánságát, amely szerint 4 millió forint pénzadót és 117 ezer porciót kell adniuk, azonkívül pedig a szász katonaság részére fizetendő 3 millió forintra kölcsönt kell szerezniük. Utóbbit a nádor azzal igyekezett elhárítani, hogy a szomszéd tartományokban ismerik a magyar mágnások anyagi helyzetét, s már nem adnak nekik kölcsönt. S ha 1696-ban megígérte, most hevesen tiltakozott a 2 millió összegen felüli adó ellen, s arra is utalt, hogy ilyen kívánalmak mellett a felső-magyarországi parasztfelkelés továbbterjedhet. 301 A király nem engedett, október 31-én felhívta a nádor figyelmét, hogy az adó 4 millióra emelése nem jelenti annak megkettőzését, mivel ebben ezután kivétel nélkül mindenki (az első három rend is) részt fog venni. Az is kedvezményt jelent, hogy az 1672. évi adópátensben levő élelmiszerárakat engedélyezik. A nádor tehát mielőbb készítse el a repartíciót. 302 A nádor november elején úgy válaszolt, hogy ilyen alapon most kerület és kerület, megye és megye között nem tudja megcsinálni a felosztást. 303 Az erre érkezett november 11-i válasz „egy mágnás" számításaira hivatkozott, aki szerint korábban csak a jobbágyságtól és a városoktól több mint négy millió adót szedtek be. Köztudomású volt, hogy az említett mágnás maga a nádor, az ő 1695. évi felterjesztésére történt célzás. Ezért, folytatta a leirat, ha most mindenki, a nemesek is részt vesznek a fizetésben, nem jelent ilyen nagy terhet. Részletekben fizessék, havonta 333 333 forintot. 304 Közben a főhadbiztosság elkészítette a porciók felosztását. 305 Ezeket a haditanács a nádorhoz való továbbítás céljából megküldte a kancelláriának, hozzátéve, hogy az ország túlterheléséért egyedül a megyék és a földesurak felelősek, ez tűnik ki az elfogott parasztfelkelők vallomásaiból is. Ok követelnek sokkal többet, mint a katonai porciók, de a katonaság ellen
