Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
részek főkapitányai s végül a szervezet csúcsán álló nádor jogkörének szabadabb kifejtését is. A családi levéltárban megvan Esterházy Pál 1668. évi bányavidéki főkapitányi utasítása. 25 Ezzel kapcsolatban abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a későbbi évekből adatok állnak rendelkezésünkre az utasítás egyes pontjainak meg nem tartását illetően is. A bányavidéki végeknek nagy fontosságuk volt nemcsak Magyarország és komoly jövedelmet jelentő bányavárosai, hanem Ausztria, Morvaország és egyéb tartományok határának védelme szempontjából is. Az utasítást ugyanúgy a király, a haditanács elnöke és titkára írta alá, mint a kapitányét. A főkapitány felettes hatósága a király után ugyancsak a haditanács. Oda kell fordulnia minden olyan esetben, amit maga nem tud megoldani. Igazságszolgáltatási tevékenységét — a népnyúzó katonák megbüntetését — a megye vagy a nádor korlátozhatja; egyik fórumhoz sem szabad tőle az ilyen jellegű pereket áttenni. Alá tartozik a főkapitánysága területén levő minden nemzetiségű zsoldos katonaság, rendelkezhetik a szabad királyi városokkal is, ámde csak az ott szolgálatot teljesítő királyi tisztviselőkkel egyetértve. A végbeli katonaság létszáma jelenleg nem emelhető. A király évi négy szemlét tart a végvidéken, szükség esetén többet is. A várak épületeit, karbantartását a haditanács közege ellenőrzi, de a főkapitány maga is igyekezzék azokat minél jobb állapotban tartani. Az esetleges török zsákmányból ugyanazokat a foglyokat kell felküldenie a királyhoz, mint a várkapitányoknak. A főkapitány utasításában kevesebb szó esik függő helyzetéről, benne inkább teendőinek részletezése kap helyet. Ám az a valóság, ami Esterházy főkapitány későbbi felterjesztéseiből elénk tárul, szánalmas papírronggyá teszi a neki adott felhatalmazást. A felterjesztések 1672-ben, 1674-ben és 1677-ben keltek, sötét, nehéz években, amelyeknek kezdetén, mint láttuk, ő maga bírta rá a felvidéki várak urait a német őrségek befogadására. Főkapitányságába nem is iktatták be korábban, csak 1670. április 24-én, 26 amikor a felkelők elleni fegyveres akció megindult. 1672-ben török támadást vártak. Esterházy ekkor nem is mint főkapitány, hanem mint magyar tanácsos írta felterjesztését a véleménye szerint legsürgősebb teendőkről. A török legelőször a bányavidéki főkapitányságot fogja megtámadni, amelynek nincsenek természetes határai, az ott levő erődök sem sokat érnek, s a katonaság létszáma csekély; a magyar elemet kellene gyarapítani és rendesen folyósított évi fizetéssel ellátni. Ezután megtette javaslatait országos vonatkozásban is. A szomszédos felső-magyarországi (kassai) főkapitányságba királyhű magyar főkapitány kinevezését javasolta, mivel ez a bányavidék szempontjából sem közömbös. 27 Kérte az adók csökkentését és azt is, hogy a tizedet, mint régen, most is a püspök és egyes földesurak szedhessék. Kifejezte azt az óhaját, hogy az ország legfontosabb kérdéseiről Bécsben vagy Pozsonyban tartsanak megbeszélést. Utóbbi szavaiból országgyűlés tartásának igénye csendül ki, de nyíltan ezt nem mondhatta ki. Felterjesztése végén még így is hosszasan mentegetőzött, amiért mindezt közölni merészelte a királlyal. 28
