Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor mint helytartó

helytartó a hétszemélyes tábla elnöke. De a fellebbezett ügyekre nézve külön királyi engedély nélkül nem tűzhet ki határnapot. Ezután felsorolja, hogy mi nem tartozik a királyi helytartó bíráskodása alá. S ami nem oda tartozik, annak nagyobb részét a nádori helytartó, kisebb részét az országbíró intézte. Eszerint a nádori helytartó ítél olyan ügyekben, amelyeket a nádor nemlétében is nádori (világi) bíráskodás alá tartozó ügyeknek minősítettek. A legfontosabbak: a király és az országlakók között felmerült ügyek;

99 a kincstári perek; a nagyobb hatalmaskodások s egyéb erőszakos cselekedetek;

100 továbbá Dalmácia

101 és a kunok peres ügyei; valamint egyes rendkívüli ügyek s minden egyéb, amit általában az igazságszolgáltatás terén a nádorra szoktak bízni. Ezek között olyan ügyek is szerepeltek, amelyek a rendek ekkori állásfoglalása szerint nem vagy csak nehezen intézhetők a királyi helytartó mint egyházi férfiú útján. 102 A nádori helytartónak a hatáskörébe utalt pereket azokkal a királyi tanácsosokkal és a királyi tábla azon bíráival együtt kellett intéznie, akik éppen kéznél voltak. Segédkezett azonkívül a királyi helytartónak a fellebbezések elintézésében is, a felső-magyarországi (eperjesi) nyolcados törvényszékeken, és a pozsonyi törvényszékeken is.

103 A nádori helytartónak lehet helyettese

104 és ítélőmestere. A királyi táblánál mindkettő megelőzi az alországbírót és az országbírót és az országbírói ítélömestert. A nádori helytartó ítélőmestere az ő nevében és pecsétje alatt, de saját aláírásával kiadhat bírói parancsokat, s eljárhat a rá osztott ügyekben. Amikor az országban helytartó és nádori helytartó van, akkor az ítélőmesterek száma nem négy, hanem öt.

105 Nem tartozott továbbá a királyi helytartó hatáskörébe a magszakadási pereknek, valamint a Horvátországból és Szlavóniából (a báni táblától) fellebbezett pereknek intézése sem. Ezeket mindig az országbíró intézte, akkor is, ha volt nádor.

106 Amint fentebb láttuk, a mindenkori nádor — így Esterházy Pál — egyúttal királyi helytartó (locumtenens) is volt. Ezért megválasztása után az igazságszolgáltatás terén nem volt szükség nádori helytartóra. A nádor egymaga intézhette mindazokat a peres ügyeket, amelyek megoszlottak a nádor nemlétében a királyi helytartó és a nádori helytartó között. A két hatáskör a nádor kezében egyesült, ide értve a királyi helytartó kormányzati és egyéb feladatait is. A nádor maga mellé helyettesül alnádort nevezett ki (officii palatinalis vices gerens) — ő nevezte ki mint magánalkalmazottját, s nem a király, mint a nádori helytartót. Az alnádor a nádor előtt tett esküt, tőle kapta fizetését, s az igazságszolgáltatás terén az általa rábízott ügyeket intézte. De tevékenysége nemcsak ebben merült ki. Segítségére volt a nádori, rendkívül tág hatáskör valamennyi ágával kapcsolatos feladatok megoldásában is.