Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Az ország közigazgatási felosztása. A nádor területi illetékessége
JEGYZETEK 1 Ezek a részek csak a nádor halála után, az 1718-ban kötött passzarovici békében kerültek vissza. 2 III. Károly határozta el 1732-ben az erdélyi országgyűlés kérésére. (Szekfű Gyula: Magyar történet. V. k. Bp. 1936, 135.) Ezt követően jelent meg az 1733. évi kormányrendelet. 3 A két elnevezés az egykorú törvényekben és iratokban sűrűn fordul elő. Pl. 1680-ban Caprara Aeneas fővezér címei között: „.. .partium superiorum et inferiorum regni Hungáriáé supremus generalis". (1680. júl. 25.1. Lipót oklevele. A MOL R 224-ből kiemelt Klobusiczky-iratok.) — A nádor 1691. nov. 12-re akarta kitűzni a rendkívüli törvényszék (extraordinaria) megnyitását Nagyszombatban „az alsómagyarországi vármegyéknek". (MOL A 21 1691. szept. 2. 653. sz.) — 1693. márc. 2-án a nádor jelentette a királynak, hogy Alsó- és Felső-Magyarország részére április 13-án Nagyszombatban fog megkezdődni a rendkívüli törvényszék. (Uo. 672. sz.) 4 A törvények szövegében gyakran fordul elő az országrészek neve, különösképpen azokban a törvénycikkekben, amelyek a megyéknek a véghelyek számára teljesítendő közmunkáját (gratuitus labor) szabályozzák, pl: 1608 (koronázás utáni törvények): 15., 1613: 18., 1618: 49., 1622: 36., 1625: 19., 1630: 3., 1647: 153., 1655: 116., 1659: 130., 1681: 7. (erről 1. alább). 5 Az 1681: 7. tc. a nádor szokásos szóhasználatát követi. 6 A megyéknek meghatározott helyük volt az egyes országrészekben, csak a török kiűzése után történt változás az ország északkeleti és keleti részén. Egy-egy országrész megyéinek felsorolásánál is túlnyomórészt ugyanazt a sorrendet tartják meg századokon keresztül. — 1689. aug. 27-én Árva megye a nádor előtt tiltakozott ama kísérlet ellen, hogy a Kassán székelő Aspremont tábornok Felső-Magyarországhoz akarja csatolni: „Aspremont kassai generális requisitioja szerint néhány megyét, melyek partibus Cisdanubianis tartoznak, onnan elszakítva ad superiores partes akarnak csatolni ... márpedig »comitatus iste ab antiquo articulariter partibus Cisdanubianis applicatus fuisset«." MOL P 125 4421. — Kiemelés tőlem. 7 L. e fejezet végén. 8 MOL N 8 Lad. 54. F. 7. No. 65. 9 PML Intimata inutilia 1704. év, No. 20. 10 MOL G 15 Caps. E* Fasc. 118. 11 Szövegét és ismertetését 1. Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban. Lt. Közi. Bp. 1971, 137-161. 12 Nikápolyi csata, 1396. szeptember. 13 1521-ben. 14 1566. szept. 7. 15 1596. okt. 13. 16 1663-ban. 17 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 255. 18 Esterházy Pál 1694. jún. 25-i bizonyságlevele szerint 1681-ben lett vicegenerális. (MOL P 108 67, 662.) Rokona volt Széchényi György esztergomi érseknek. (Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. Bp. 1911, passim.) — Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális. Zalaegerszeg, 1984. 19 L. a honvédelemről szóló részben. 20 Supremus generalis capitaneus; helyettese a „vicegenerális". 21 Esterházy Pál ekkor több tisztség betöltésére is tett javaslatot a királynak, s többek között ajánlotta „patrem Augustinum Benkovics, qui cum dominó comite Stephano Csáky generale illarum partium coniunctus spero, quod maiestati v. s. magnam in omnibus dabit satisfactionem, cum alias etiam valde notus et acceptus sit in illis partibus". 1681, közelebbi kelet nélkül. MOL P 125 7107. 22 Állandó törekvésük az volt, hogy Erdélyhez tartoznak. L. az adóügyi fejezetben. — A magyar kancelláriát, továbbá a nádort és az országbírót az udvar eleve távoltartotta a szerveződő erdélyi kancelláriától. Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak. Bp. 1973, 32. és 75. (5. jegyzet).
