Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori fizetés

— a bécsi udvari kamara elnökével s a magyar kamara elnökével folytatott tárgyalások után — a rá nézve kedvezőtlen (új) fizetési feltételeket, az után sem folyósítottak számára semmit.

14 Sürgetései után kapott, az 1686. évi elszámolás szerint, nádori fizetésére 1682. május 4-én 3000, július 31-én 7000 forintot. Júliusban már folyt a magyar nemesi felkelés szervezése, készültek a török támadás fogadására. Újabb tételt, 4500 forintot, szeptember 20-án fizettek a nádornak, október 20-án pedig 5000 forintot. Ezeken az összegeken kívül 1682 nyarán még 1500, majd 2000 forintot számolt el a kamara (1686-ban) kiutalt nádori fizetés címén. Ezt a pénzt azonban a Portára küldött követ, Pavesics Gergely kamarai tanácsos vette fel és vitte magával a Porta és Thököly Imre által kívánt biztosíték fejében. A biztosíték letételét még 1681-ben a nádor vállalta magára, s ezért fizetéséből levonták.

15 A fent említett részösszegek pár száz forint híján kiteszik az évi 24 ezer forintot úgy, hogy a Pavesics-féle pénz leszámítódik belőle, s ehhez járul még az 1681. évi hátralék. Az is nyilvánvalóvá vált rögtön az első években, hogy a nádori fizetést nem lehetett egyszerűen a kijelölt harmincadhivataloknál felvenni, ahogyan a nádorral kötött eredeti megegyezés szólt. A pénzt, s mindig csak részletekben, hosszas utánjárásra a pozsonyi kamara adta ki. Már a nádor 1682. február 7-i felterjesztéséből világosan kitűnik, s később is sok adat igazolja, hogy a kamara többszörös királyi parancsra sem mindig fizetett. Ezeket a parancsokat a nádor titkárai s más familiárisai eszközöltek ki Bécsben, majd személyesen jártak el a magyar kamaránál Pozsonyban, ahol szinte állandóan szükség volt a nádor egy-egy megbízottjának jelenlétére, hogy a felülről engedélyezett kifizetéseket sürgesse, és a pénzt átvegye. Az 1682. szeptember 20-án folyósított 4500 forintért az egyik nádori familiáris ostromolta hosszasan a bécsi kamara elnökét, Abele Kristófot,

16 szeptember 5-én pedig maga a nádor írt sürgető levelet a magyar kamarának. A kamara szeptember 7-i válaszában ürességtől kongó pénztárára hivatkozva legfeljebb 3000 forint kiutalására tett halvány ígéretet,

17 majd 20-án mégis 4500 forintot fizetett ki.

18 A nádori fizetés módosítására, SL két kamarával való előzetes tárgyalások után — amelyekre a nádor fent említett 1682. február 7-i levelében keserű célzásokat tett

19 —, 1683. február 5-én került sor. Eszerint a kamarákkal már nem sokkal nádorrá választása után megkezdődhettek a tárgyalások. A kamarák ugyanis kezdettől fogva sokallták az évi 24 ezer forint fizetést, s arra is hivatkoztak, hogy a nádorral kötött egyezség megtárgyalásakor az ő véleményüket nem kérték ki, holott a magyar kamara véleményezését ilyen alkalomra a törvény is előírta.

20 Ennek az elmaradt tárgyalásnak pótlására tartották az 1683. február 25-én Bécsben rendezett konferenciát, ahol a két kamaraelnök, Kollonics és Abele a nádorral új megállapodást kötött fizetésével kapcsolatban.

21 Ennek a megállapodásnak szövegét későbbi iratokból ismerjük,

22 mert az eredeti irat a Bécs 1683. évi ostroma okozta zűrzavarban eltűnt.

23 Ismerteti a magállapodást az 1684. január 15-én Linzben kelt s a kamarákhoz intézett királyi leirat. Ebben a király hivatkozik arra az egyezségre, amely közte és a nádor között ennek megválasztásakor létrejött, s