Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

eredménnyel, ugyanúgy, mint Thököly idejében. I. Lipót fiatal utódai, József és Károly is inkább csak a Magyarországot minden vonatkozásban ismerő, nélkülözhetetlen tanácsost értékelték benne. 1708-ban összehívta a nádorsága alatti harmadik országgyűlést, amely ugyanúgy csonka volt, mint az 1681. évi; akkor Thököly, most Rákóczi és hívei tartották magukat távol. Az országgyűlés a pestis miatt abbamaradt, s bár többször újból összehívták, csak III. Károly koronázása után folytatódott. A nádor maga is pestisben halt meg 1713. március 26-án. Helyébe az újonnan megnyíló országgyűlés Pálffy Miklós országbírót választotta. Esterházy Pál nádor az ország leggazdagabb nagybirtokosai közé tartozott, így nemcsak a maga tekintélyét és családja emelkedését biztosíthatta, hanem módja volt arra is, hogy kora barokk kultúrájának élvezője, művelője és pártfogója legyen. Ha csak saját örökrészét és szerzeményeit vesszük számba, az is jelentős vagyon. Apja, Esterházy Miklós 1622-ben zálogjogon kapta meg II. Ferdinánd királytól az ausztriai birtokosoktól Magyarországba visszakebelezett Fraknó és Kismarton várát, kárpótlásul, mivel Bethlen Gábor fejedelem kívánságára lemondott a Dersffy Orsolya hozományából származó munkácsi várról, s ezzel meggyorsította a vele való békekötést. 1626-ban Fraknót, a fraknói gróf címmel együtt már örökjogon kapta meg, míg Kismarton zálogbirtok maradt. Első felesége vagyonának egy része a háború folytán veszett el, másik részét átengedte testvéreinek, Esterházy Dánielnek és Pálnak. Legidősebb fia, István a lánzséri uradalmat örökölte, a lakompaki kastéllyal együtt, ott élt feleségével, Thurzó Erzsébettel. Miklós nádor halála után sokan igényelték a család kezén csak zálogjogon levő Kismartont, első helyen veje, Nádasdy Ferenc. De akkor legidősebb fia, Esterházy László nagybátyjának, Dánielnek és a család főúri pártfogóinak segítségével mégis megszerezte, s bizonyos összeg ráfizetése ellenében megkapta örökjogon III. Ferdinándtól. Esterházy Orsolya gyámja egy évig Nádasdy Ferenc volt, de László, amint nagykorú lett, a gyámságot magának követelte vissza. Lászlónak 1652-ben, feleségének, Batthyány Eleonórának 1654-ben bekövetkezett halála után Kismarton örökjogon Esterházy Pálra szállt, s ugyanígy kapta meg a pordányi, kishöflányi, darázsfalvi és szentgyörgyi birtokokat is. Pál 60 ezer forint értékű hozományt adott Mária húgának, Ferenc öccsét pedig a Dunántúlon Pápa, Ugod, Devecser és Gesztes várakkal és uradalmaikkal, a dunáninneni országrészben Sempte várával elégítette ki, apjuk és László bátyjuk készpénz- és ingó vagyonán pedig 1653-ban egyenlő arányban osztoztak meg. Fontosabb szerzeményei a következők voltak: 1669-ben örökjogon megszerezte a Balatonhoz és a török hódoltsági területhez közel fekvő Csobánc várát, Rátóttal, Gyulakeszivel, és több mint 10 ezer holdas uradalmával együtt. Később a rátóti prépostság több alkalommal jutott családja egyházi pályára lépett tagjainak. III. Ferdinánd még ebben az évben kinevezte Csobánc vár főkapitányává is. 1676-ban vette meg a Pozsony közelében fekvő kis köpcsényi uradalmat, ahol gyakran tartózkodott, ugyanabban az évben pedig Léka várát is, Sopron és Vas megyében fekvő uradalmával együtt. Montecuccoli