Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az indigenák eskütételénél

A NÁDOR SZEREPE AZ INDIGENÁK ESKÜTÉTELÉNÉL A kisebb jelentőségű ügyek közé, amelyekben a nádor mint a magyar király helytartója ténylegesen helyettesítette is a királyt, tartozott a honfiúsított idegenek esküjének, az indigenátusi eskünek kivétele egyes, alább ismertetendő esetekben. A rendeknek állandóan visszatérő sérelme volt a honfiúsítások nagy száma, a befogadott idegeneknek birtokkal, tisztségekkel való ellátása, sokszor az uralkodónak önkényes elhatározása alapján. Az 1550: 77. törvénycikk ki is mondta, hogy a király a befogadásról az országgyűléssel közösen döntsön, ha pedig nincs országgyűlés, kérje ki a magyar tanácsnak, a főpapok és bárók tanácsának véleményét. Az indigena tegyen esküt az ország törvényeinek megtartására; az eskü szövegét, letételének napját és helyét is feltüntetve, szóról szóra be kell írni a magyar kancellárián őrzött királyi könyvekbe, amint régen is szokásos volt.

1 Az 1659: 133. törvénycikk szükségesnek látta hozzáfűzni, hogy az indigenák váltsák is ki erről szóló okleveleiket a magyar kancelláriától. Az oklevélkiállítási díjat 200 magyar forintban határozta meg. Akik elfogadható okból nem tehették le az esküt az országgyűlés (a nádor és a rendek) előtt, megvárhatták a következő országgyűlést, de arra is volt mód, hogy országgyűlésen kívül, a király előtt, a nádor és a magyar kancellár jelenlétében tegyenek eleget ebbeli kötelezettségüknek. Az esküt le nem tevő vagy oklevelet ki nem váltó személyt nem tekintették indigenának. Az 1659. évi törvény erre vonatkozó rendelkezéseit megismétli az 1681: 82. törvénycikk. Az 1687: 26. törvénycikk pedig 1000 aranyban határozta meg a fizetendő taksát. Ezt az összeget még az országgyűlésen a nádor előtt kellett letenni. Esterházy Pál nádorsága alatt a tényleges gyakorlat az volt, hogy az idegenek egy részét országgyűlésen, más részét pedig azon kívül honfiúsították. A folyamodó a magyar kancellárián keresztül kérvényt terjesztett a király elé, amelyben felsorolta családja, rokonsága, valamint saját érdemeit és szolgálatait. Nem tudjuk, hogy a három király, I. Lipót, I. József és III. Károly milyen mértékben támaszkodott magyar tanácsosai véleményére, adataink a honfiúsítás befejezett tényéről szólnak. Maga az erről szóló oklevél privilégium formában kiállított királyi oklevél volt.

2 Részletesen ismertette az indigena (olykor nem egy, hanem több személy) szolgálatait, amelyek alapján az idegen nemest a magyar nemesek, a mágnást a mágnások közé sorolták be. Olykor az indigenatussal együtt nemességadományozás, címerbővítés, bárói vagy egyéb cím adományozása is együtt járt. Pál nádor idejében indigenatust kaptak jutalmul a török és a francia háborúban kitűnt 18* 275