Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe a megyehatárok helyreállításában

forint porciót. A kapitányt letartóztatták, a nőket, öregeket túszként kezelték. Végül a német katonaság és a felfegyverzett hídvégi sereg összecsapott, a németeket kísérő hadbiztos elesett. A hídvégi sereg egy időre elmenekült lakóhelyéről, és a nádor segítségét kérte. A király parancsot küldött a nádornak, hogy vizsgálja ki a zendülést, és vessen véget a két megye közötti határvitának. A nádor, már koráb­ban megkezdett nyomozások után 1696. március 15-én tartott tárgyaláson megha­tározta Somogy megye északkeleti határát, s a két Hídvéget is Somogy megyének ítélte. 7 A Dunán inneni országrészben bonyolult kérdés volt Nagyhont és Kishont megye vitája. Az elszakadni készülő kishonti járás ügyében a nádor több évszáza­dos elintézetlen viszályt örökölt. A járás kb. a XIV. század végén földesúri érdek következtében kapcsolódott a tőle messzebb eső Hont megyéhez, amelytől Nógrád megye északi része választotta el. Bányáival, iparával, kereskedelmével gazdagabb volt a nagyhonti résznél, s könnyen kicsúszott az akkor még telekre és igaerőre alapozott adóösszeírások alól. Az 1687: 25. törvénycikk meghagyta a járást Hont megyénél, azonban a távolságra való tekintettel külön alispánt, szolgabírákat és esküdteket választhattak. A nádor előtt olykor megegyezésre jutottak, majd Kis­hont folytatta az elszakadási harcot. Az 1690-es években megpróbált Nógrád megyéhez csatlakozni. Kívánsága csak 1802-ben teljesült, amikor Gömör megyé­hez kapcsolódott. 8 A Tiszántúlon 1703-ban Szatmár megye fordult a királyhoz azzal a panasszal, hogy Szabolcs megye Bátor mezővárosnak és Szentmárton birtoknak egy részét, amelyek írásbeli bizonyítékok alapján mindig Szatmár megyéhez tartoztak, magá­hoz ragadta, s onnan adót szed. A vitát barátságos úton elsimítani nem tudták, s ezért arra kérték a királyt, rendelje el a nádornak az ügy befejezését. Ez meg is történt. A királyi parancs felsorolta a nádornak ilyenkor előírt teendőit. 9 Ugyancsak 1703-ban határvita támadt a Részek megyéi között. Közép-Szolnok megye panaszolta, hogy Szatmár, Bihar és Kraszna megye egy-egy részt kíván elszakítani területéből. Ilyen módon négy megye határa is bizonytalanná vált. 10 Hosszú évekig tartott, amíg az ország új közigazgatási és igazságszolgáltatási hálózata kiépült. Az Esterházy Pál idejében megkezdett megyehatárperek némelyi­ke a XIX. századig is elhúzódott. 11 JEGYZETEK 1 Nádor nemlétében a nádori igazságszolgáltatás egy részét a nádori helytartó látta el a helytartó mellett. L. a nádor helytartóságáról szóló részben. 2 1618: 71. és 1635: 19. 3 Egy a sok példa közül: a Baranya és Somogy megye között hosszan húzódó határvita során 1699. május 5-én Somogy megye a nádorhoz fordult. Közölte vele, hogy az ügyben június 11-én Felsőbükön tárgyalás lesz, amelynek határidejét Nádasdy Tamás, felsőbüki Nagy István országbírói ítélőmester és Vas megye alispánja, Szegedy Pál tűzték ki (nyilvánvalóan ezek voltak a nádor megbízottai). Oda azonban eredeti iratokat kell vinniük bizonyítékul, s ezek közül a Szigetvárra vonatkozó iratok a nádornál vannak; el fogják értük küldeni a megyei szolgabírót. MOL P 125 4841. 18 Iványi Emma 273

Next

/
Oldalképek
Tartalom