Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

rendkívül kedvezőtlen vasvári békét a császári követ augusztus 10-én titokban kötötte meg a nagyvezírrel. Később az ennek nyomában járó elégedetlenség váltotta ki a Wesselényi Ferenc nádor nevéhez kapcsolódó főúri összeesküvést. 1664 végén a király magyar főpapokat és főurakat hívott tanácskozásra Bécsbe, közöttük Esterházy Pált is, hogy utólag elfogadtassa velük a vasvári békét. A tanácskozás igen rossz légkörben folyt le. 1665. január 5-én a nádor feliratot terjesztett az uralkodó elé, amelyben az ország nevében tiltakozott a vasvári béke és megkötésének módja ellen. Másik feliratában a dunáninneni (bányavidéki), törvény szerint mindig magyarokkal betöltött főkapitányi tisztség ügyének rendezését kérte. Forgách Ádám főkapitány 1663 őszén átadta Érsekújvár várát a töröknek, ezért le kellett mondania. A király ideiglenesen Souches komáromi főkapitányt nevezte ki helyébe. Wesselényi Ferenc azonban Souches távozását és Esterházy Pál kinevezését kérte.

7 De erre csak több mint három év múlva került sor. Adatok hiányában nem tudjuk, mi volt a szerepe Esterházy Pálnak a főúri összeesküvés idején. Elkeseredettségét tükrözi a Mars Hungaricus című, az 1663— 1664. évi török háborúról írt, 48 fejezetből álló munkájának kézirata. Eredetileg kiadásra szánta, de később a megváltozott politikai helyzetben erre nem is gondolhatott. Rajongó szeretettel írt benne a magyar Marsról, Zrínyi Miklósról, akinek hű barátja volt, titkos politikai terveit ismerte, hirtelen halálát mélyen meggyászolta, tudva, hogy nemcsak a török, hanem más ellenségei és vetélytársai is örvendeznek. Több alkalommal burkolt fogalmazásban, de félre nem érthető célzást tett a bécsi miniszterek, főleg Montecuccoli magyarellenességére, és nagy keserűséggel vette tudomásul a vasvári béke megkötését. Egyelőre főkapitánnyá sem nevezték ki. 1668 nyarán Apafi Mihály erdélyi fejedelem úgy vélekedett, hogy ha a magyarországi elégedetlenek valóban a Porta segítségét kívánják kérni, úgy követük megbízólevelét Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Esterházy Pál s mások is írják alá.

8 Feltételezte-e Apafi, hogy Esterházy Pál ilyen levelet aláírna, vagy csak jónak látta volna — nem tudjuk. Esterházyt viszont nemsokára, 1668. december 14-én a király kinevezte dunáninneni főkapitánynak, miután Souches Bécs város parancsnoka lett. Főkapitányi beiktatása 1670. április 28-án történt. Ezt megelőzőleg, 1670. április 8-án Kollonics Lipót bécsújhelyi püspök levélben tudatta vele, milyen sors vár az akkor még Csáktornyán tartózkodó két összeesküvőre, Zrínyi Péterre és Frangepán Ferencre. Elfogták ugyanis Frangepán saját kezű levelét, amelyben szinte mámoros örömmel közli, hogy a törökhöz csatlakoztak, és a németek közeli vesztét jósolja. Ez a levél április 6-án érkezett Bécsbe, ahol lefordították, és tájékoztatásul sok példányban elküldték a Német Birodalomba, Rómába s más országokba, természetesen Magyarországra is.

9 Ez az év sok nyomasztó királyi parancs végrehajtását követelte. 1670 novemberében a főkapitánynak német főtisztekkel együtt el kellett foglalnia a végvidéken lakó protestáns urak várait. Ezután a várakba német őrség került. A legkínosabb feladatot Árva vára elfoglalása jelentette, amelynek ura az Esterházy családdal rokonságban levő Thököly István volt. Pál öccse, Esterházy Ferenc pápai kapitány ebben a hónapban vette feleségül a várúr egyik leányát, Katalint. Mint vő Szelep-