Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szerepe az országgyűlésen

kívánságaikat maga terjesztette a nyár folyamán Bécsújhelyen tartózkodó király elé, négy feliratukat is ő jutatta hozzá abban a biztos tudatban, hogy az ezekre érkező királyi határozatokat nem lesznek hajlandók elfogadni, hanem újabb választ (replicát) írnak fel. A holland követ, Hamel C. Bruininx is hiába kérlelte őket levelében, hogy legyenek engedékenyebbek. Az illemszabályokat megtartották, a levelet felbontatlanul küldték el a királyhoz, s csak azután olvasták el, amikor tőle visszakapták, anélkül, hogy a javasolt engedményekre készek lettek volna. A katolikus magyar urak egy része a nádor magatartását olykor bizonytalannak látta, sőt erélytelennek, mivel a protestánsok újabb és újabb kívánságait mindjárt az udvar elé terjesztette, ahelyett, hogy maga vállalta volna a döntést. Draskovics Miklós országbírójelölt, Esterházy egykori tanulótársa kifogásolta, hogy „az evangélikusok (amint nevezik magukat)" a katolikusok által összeállított sérelemre „replicat csinálván, őfelségének akarják benyújtani; holott Nagyságod nem az végre adta oda [nekik], hogy azzal a sok replicalasokkal üdőt vesztegessünk". Ugyanezen a napon írt a király is a nádornak Bécsújhelyről, hogy csak akkor tud visszatérni az országgyűlésre, ha az már tárgyalóképes, enyhül a két felekezet közötti viszály; mindenesetre majd újabb biztosokat fog küldeni, akiktől a nádor megtudja, milyen tárgyalási módot kíván a király. A Thökölynél követségben járt Benyovszky Mátyás, a nádor főtitkára ugyancsak Bécsújhelyen tartózkodott, s jól látta az udvar elégedetlenségét, s tudomást szerzett az országgyűlés hangulatáról is. Szükséges volna, hogy a nádor a vallás ügyében tájékoztatást küldjön a királynak, de olyat, hogy mások meg ne akadályozzák az országgyűlésre való visszatérését. Vannak ugyanis, akik szerint „nem köllene mindent csak ide relegalni, tisztiben jár Nagyságodnak, élne authoritásával..."; intézkedjék, mert különben „elunják itt is az sok búsítást". Sinelli Imre bécsi püspök, Badeni Hermann és Sinzendorf készségesen segítene a nádornak. A király visszatérésére vonatkozólag pedig Nostitz cseh főkancellárral kellene megállapodnia. A nádor nehéz helyzetbe került. Megválasztása után már nemcsak protestánsellenes, buzgó katolikus főúr volt, hanem az egész ország nádora, az egész ország panaszainak közvetítője. S a protestánsok mögött Thököly állt, Thököly mögött pedig a török. A nádor hiába unszolta a protestánsokat, hogy egyezzenek bele korábbi vallástörvényeik feladásába. Thököly hatalmának növekedésében bízva, több feliratot nyújtottak be egymás után, amelyekben a vallásügy rendezését mindvégig a királyi diploma hatodik feltétele alapján követelték. Az országgyűlésre visszatérő király további eredménytelen tárgyalások után legutolsó feliratukra már nem válaszolt. Megígérte, hogy a függőben maradt kérdéseket később országgyűlésen kívül igyekszik rendezni, majd 1681 decemberében elrendelte az országgyűlés bezárását. A nádor idejekorán előkészítette a protestánsokat arra, hogy a vallásügy terén sok kívánságuk teljesülésére nem számíthatnak, pl. sokkal kevesebb templomot kapnak majd vissza, mint remélik. Az 1681: 25. és 26. törvénycikk valóban sok korábbi, a bécsi és linzi békében szerzett s a királyi diploma hatodik feltételében rögzített joguktól fosztotta meg őket. A két törvénycikk a lutheránus és a kálvinis-