Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
Az országgyűlés előkészítése hosszú ideig folyt, már 1678-ban elkezdődött. A titkos tanács ülésein, bizalmas konferenciákon határozták el, melyek legyenek a majd tárgyalásra kerülő kérdések, s azt is, hogy ezekben a bécsi kormánynak mi az állásfoglalása, hol van a határ, ameddig az országgyűlés kívánságainak teljesítésében elmehet. Kidolgoztak bizonyos taktikai módszereket is, amelyek segítségével az ellenállást leszerelhetik. Valamennyi országgyűlést ilyen módon készítettek elő. A nádornak mint országgyűlési közvetítőnek ezeken a határokon belül kellett maradnia akkor is, ha egyéni véleménye és az általa képviselt rendek kívánsága más volt. Az 1681. évi országgyűlés legfontosabb kérdésének Thököly és hívei megbékítését tartották. Fentebb, a nádori közvetítésről szóló részben láttuk, hogy erre, mivel a felek túlságosan távol álltak egymástól, sohasem került sor. A másik igen fontos kérdés a vallásügy rendezése volt. Mielőtt erre rátérnénk, végigtekintünk néhány egyéb kérdésen, amely az országgyűlést több alkalommal is foglalkoztatta, és mindig erős vitát váltott ki. * Adóügy. Az 1670-es években két súlyos teher nehezedett az ország lakosságára: az itt tartózkodó császári katonaság eltartása, nem országgyűlésen megállapított, hanem rendeleti úton kivetett új, a korábbihoz képest szokatlanul magas adóból, továbbá az egyre erősödő protestánsüldözés. A bécsi kormány az első adórendeletet 1671. március 21-én bocsátotta ki. Addig Magyarország adója nem volt magasnak mondható, portánként évi 2-4 forintot tett ki, ettől kezdve pedig az egész országnak, beleértve a nemeseket is, évi 870 ezer forintot kellett fizetnie. A változás legsúlyosabban a parasztságot érintette, az ország több részén felkeléstől is lehetett tartani. Ezért a második adópátensben 1671. június 6-án a fenti összeget csökkentették, de ugyanekkor megjelent az accisa nevű, egyes terményekre és italokra kivetett fogyasztási és forgalmi adó is. Ezt az ország egész területén fizették. A „repartítió"-nak nevezett pénzadó csak Thököly győzelmeinek és közeledésének hírére csökkent 200 ezer forinton aluli összegre, s alábbhagyott a vallásüldözés is. Az országgyűlésen megjelenő követek legelső panaszai közé tartozott, hogy ezeket az adókat továbbra is kivetik, és katonai végrehajtás útján szedik be. Több alkalommal is kérték eltörlésüket. Június 16-án az újonnan megválasztott nádorhoz fordultak, hogy járjon közbe ez ügyben a királynál, aki hamarosan eltávozik az országgyűlésről. A király ki is adta a parancsot, hogy a lakosságot végrehajtásokkal ne zaklassák. A helyzet azonban nem változott. Július 7-én a nádor az ezzel kapcsolatos kérdésekre úgy válaszolt, hogy a parancsot talán a tisztek „elnyomasztották", de nem szükséges emiatt követséget küldeni a királyhoz, ő mint nádor majd közbenjár. Augusztus 4-én a rendek a nádor útján határozatot kértek a királytól arra hivatkozva, hogy a fent említett adók eltörlése jó hatással lesz a felkelőkre is. A kérés egyébként az adott helyzetben, a török háború küszöbén
