Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

egyszersmind anyagi felelősségvállalása mellett Caprara Aeneas fivére, Albert és Pavesich Gergely magyar kamarai főszámvevő ment a Portára, hogy megtudják, beleegyeznek-e Thökölynek a király hűségére való visszatérésébe.

23 A nádor részletes tervet terjesztett az udvar elé, de csakhamar meg kellett győződnie mediatorsága korlátairól. Több kívánságát nem teljesítették, így, ami legérzékenyebben érintette, a magyar katonaság létszámemelését sem.

24 Tavaszra aztán világosan látta, hogy az udvar a vasvári béke fenntartása érdekében hajlandó volna átadni Thökölynek Felső-Magyarországot, aki ott második erdélyi fejedelemséget alakítana ki.

25 Az udvar engedélyezte Zrínyi Ilonának Thökölyvel kötendő — 1682 júniusában megkötött — házasságát is.

26 Ettől kezdve az ún. spanyol párt és a nádor szembekerült egymással. A török pedig megvalósította a fenti tervet, hogy még beljebb hatolhasson Magyarországba. Szeptember 16-án Ibrahim budai basa a szultán parancsára Felső-Magyarország királyává kiáltotta ki Thökölyt, és kihirdette a Porta neki adott athnaméját. Eszerint feladata volt a vasvári béke kijelölte határok között a magyar területnek, a rendi és protestáns szabadságnak biztosítása a török védnöksége alatt.

27 Az udvaron belüli pártharcok tovább folytak, a haditanács elnöke és a nádor között megromlott a viszony.

28 De a fegyverszünetre nekik is szükségük volt, Thökölynek is, bár a nádor ezúttal is ellenezte. Thököly követei, Szirmay István és Jánoky Zsigmond munkáját a nádor több módon lassította és akadályozta.

29 Komoly engedményeket az udvar sem szándékozott biztosítani számukra.

30 A követek ugyanis szerettek volna királyi hozzájárulást biztosítani Thököly fejedelemségéhez (a királyi címet ő sem fogadta el a töröktől, ugyanúgy, mint annak idején Bethlen Gábor sem). A tárgyalásoknak az lett az eredménye, hogy Thököly a téli szállás idejére rendelkezett Felső-Magyarország egész területével, egészen a Garam folyóig.

31 Azonkívül felhatalmazást kapott arra, hogy közvetítsen a császár és a Porta közötti béke ügyében. Ámde eddigre a török veszély már Európa számára is túlságosan valóságossá és naggyá nőtt. Az udvar segélykérő követeket küldött a pápához és az olasz fejedelmekhez.

32 Thököly december elején meghívókat küldött szét a felső-magyarországi megyéken kívül még néhány szomszéd megyéhez is az 1683. január 11-én megnyitandó kassai országgyűlésre. Ennek fő célját a fent említett békeközvetítésben jelölte meg. Thököly az országgyűlésről két követet küldött a Portára saját költségén gazdag ajándékokkal. Az országgyűlési rendek követe Szirmay István volt. A Portától a rendi államnak, a rendi előjogoknak és az önálló belső igazgatásnak megtartását kérték.

33 A nádor a megyékhez intézett körleveleiben azonnal törvénytelennek nyilvánította a kassai gyűlést, mivel a király engedélye nélkül hívták össze. 34 Azonkívül egyre kérte a királytól a magyar katonaság létszámának emelését és fizetése folyósítását.

35 Az év további története ismeretes. A török és Thököly hadai ellepték egész Magyarországot, Kara Musztafa nagyvezír pedig körülzárta és hosszasan ostromolta Bécset, de vállalkozásába belebukott. Szeptember 12-én Bécs felszabadult, a nagyvezír serege roppant veszteségek után szétziláltan menekült. Az év végén pedig, most már nemzetközi segítséggel, megindult a visszafogla-