Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
A katonaság ellátása terén a szokásos problémák jelentkeztek. A pozsonyi bizottság irataiból ismeretes, hogy az élelmezésükre hivatalosan megállapított napi 6 krajcárt készpénzben nem fogadták el, kevésnek tartották. Ha viszont természetben kapták az ellátást, akkor az elszámolásban csak napi 4-5 krajcárt tüntettek fel. 381 Nagy terhet jelentettek s állandó panaszra adtak okot a helyőrségek (praesidiumok). A Deputatio igyekezett a megyéket rávenni, hogy ebben a főleg városokat sújtó teherben vállaljanak részt. 382 A katonaság megfelelőbb elhelyezése érdekében felmerül kaszárnyák építésének terve is. A király március 17-én utasította a nádort, hogy ezt a kérdést a haditanáccsal és a főhadbiztossággal tárgyalja meg. 383 Ezt a megoldást örömmel látta volna a Ministerialis Deputatio is. 384 1700 őszére nyolcados törvényszéket hívtak Össze Pozsonyba. A király augusztus 22-én adta ki a parancsot, amely szerint a törvényszéket október végén kellett megnyitni. 385 A törvényszék az év végéig ült együtt, s ennek keretében tartották a konkurzust is s készítették el a következő katonai év repartícióját, de megvitattak itt egyéb soron levő közjogi kérdéseket is. 386 December l-jén a nádor jelentette a királynak, hogy a nyolcados törvényszék rendben folyik, de ugyanakkor a megyék követei is Pozsonyba gyűltek, s kérnek, Batthyány Ádám országbíró útján, adóenyhítést a következő évre. Ehhez a kérésükhöz maga is csatlakozott, hogy mielőbb elkészíthesse a repartíciót. 387 Az udvar zokon vette a már többször is felterjesztett kérést, mivel a II. Károly spanyol király halála folytán előállott helyzet veszélyes fordulattal, háborúval fenyegetett. 388 November 22-én a király, felbőszülve a parasztságnak az adózás elől való állandó és tömeges költözése, vándorlása miatt, a nyolcados törvényszék résztvevőit szólította fel, hogy találjanak megfelelő ellenintézkedést. 389 Adóenyhítésre az udvar nem gondolt. A Bécsben tartózkodó Jeszenszky István nádori titkár november 28-án ezt nyíltan megírta a nádornak, közölve, hogy a kancellár tudomása szerint más módot is keresnek majd az ország megadóztatására. 390 Ez be is következett. A bécsi udvari kamara javaslatára Magyarországon is megpróbálták beszedni a „centesimalitas"-t, az örökös tartományokban szokásos egy százalék rendkívüli jövedelmi és vagyonadót, amit a ruhák és ékszerek kivételével s bizonyos fajta adósságok leszámításával minden ingatlan- és ingóvagyon és pénztőke után vetettek ki. A nádor és a rendek 1700. december 1-jei feliratukban elhárították ezt a kivetést, hivatkozva arra, hogy az egész birodalom adójának egyharmadát fizeti az ország, ami maga is túlterhelés; hiányoznak továbbá az örökös tartományokban meglevő birtok- és vagyonösszeírások, amelyeknek elkészítése belátható időn belül nem lehetséges. 391 Ellenségeskedésig menő viszály bontakozott ki a nyolcados törvényszéken és az ezzel kapcsolatos, repartíciót előkészítő gyűléseken Felső-Magyarország és az ország többi része között. Ennek előzményeit a korábbi évekből ismerjük. Ebben az évben a nádor már szeptemberben összeíratta a Részek és a visszafoglalt területek megyéit, amelyek azonban három évi adómentesség megszerzésére törekedtek. 392 Ezeknek a megyéknek egy része adózás szempontjából Felső-Magyarországhoz tartozott. Szeptember 25-én Szenté Miklós (az elhunyt Szenté Bálint
