Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
egyelőre még az 1696/1697. évi adóból rá eső 30 ezer forintot sem tudta kifizetni, amiért a katonai végrehajtás alkalmával magát a főispánt is letartóztatták. A négymillióból pedig 100 ezer forint jut a megyére, ami a parasztságot és nemességet egyaránt tönkrejuttatja, s ugyanakkor a szatmári és az ecsedi várat is helyre kell állítaniuk. 311 Másnap, március 13-án a Pozsonyban breviákat tartó nádor már az egész ország nevében intézettt felterjesztést a királyhoz, kérve, maradhassanak meg a korábbi évi 2 millió forint adóösszeg mellett. 312 Erre március 19-én az osztrák kancellár, Julius Friedrich Bucellini gróf válaszolt. Az egész birodalom adója 12 millió forint, ami csupán a kamarák jövedelméből nem fedezhető, hanem az örökös tartományok és Magyarország adójára is szükség van, hogy a hadiszervezetet fenntarthassák és a katonák zsoldját kifizethessék. A nádor tehát teljesítse a király óhaját, a Ministerialis Deputatio pedig gondoskodni fog arról, hogy a regulamentumot a katonaság minden pontjában megtartsa. 313 Rövidesen, március 26-i királyi leirat is érkezett, amelyből a nádor és rendek értesültek, hogy a Deputatio elnöke, Kollonics Lipót Magyarországra készül, személyesen lesz segítségükre az adó felosztásában a főpapok, főurak, nemesek, városok és jobbágyok között. 314 Ahogyan a birodalom katonai kiadásai a kamarai jövedelmekből nem voltak kifizethetők, ugyanúgy nem tudta fedezni a magyar kamara egyedül a harmincadokból az országos bizottságok, az igazságszolgáltatás és az országhatárjárások költségeit. Ezekre a megyéktől és városoktól az 1507: 3. törvénycikk alapján néhány forint külön adót kért, amit külön az e célra rendelt pénztárosokhoz kellett eljuttatni. A pénztárosok ezúttal ítélőmesterek voltak, mégpedig Felső-Magyarországon Szirmay István országbírói, a Dunán inneni részen Tolvay Gábor személynöki, a Dunántúlon pedig Nagy István ugyancsak személynöki ítélőmester. Esterházy Pál a nádori megyétől, Pest megyétől ezen a címen 287 forint 34 és 1/2 dénárt kért, Buda városától 27, Pest városától 15, a Kiskunságtól 30 forintot. 315 A királynak ugyancsak Pest megyéhez intézett, május 5-i leiratából az is kitűnik, hogy a megyék adóügyi panaszaikkal továbbra is gyakran fordultak az udvarhoz vagy a Ministerialis Deputatióhoz, elkerülve a közvetlenül föléjük rendelt kerületi (ez esetben a budai) bizottságot. 316 Hasonló jelenség a bizottságok további működése során is gyakran előfordult. A 4 millió forint adónak első felét 1697. november 1. és 1698. április 30. között kellett volna befizetni, azonban sok volt a hátralék. Ahhoz viszont, hogy a telelő katonaság májusban elhagyhassa szállásait és a táborba induljon, 812 ezer forintnak azonnali kifizetését kérte az udvar. Ebből kívánták fedezni a nyári zsoldot. Ez újabb hosszan tartó vitát eredményezett. Mindez előre veti árnyékát a királynak május 6-i leiratában, 317 amelyet az adókérdésnek széles körű rendezése tárgyában a nádorhoz intézett. Országgyűlést nem hívtak össze. De a Ministerialis Deputationak is az volt a véleménye, hogy ilyen nagy jelentőségű kérdést Bécsbe összehívandó tanácskozáson kell megvitatni. Ami pedig addig is sürgős intézkedést kívánt, azt Kollonics Lipót érsek, a nádor, a magyar kancellária és néhány Bécsben tartózkodó főúr tanácskozza meg és hajtassa is végre. Legsürgősebb feladat a 4 millió
