Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
György királyi tárnokmester, Erdődy Kristóf magyar kamaraelnök és Maholányi János személynök voltak, valamennyien a magyar tanács tagjai. Munkájukról négy hét múlva kellett jelentést tenniük a királynak. Legelső feladatuk javaslattétel volt egy megfelelő országos összeírás elkészítésére, amelynek alapján az adó méltányosan és arányosan felosztható. Három összeírást vetettek egybe ennek érdekében, az 1553., 1647. és 1696. évi összeírásokat. Azonkívül a nádor adatszolgáltatást kért a megyéktől és városoktól a katonai kihágásokról, valamint arról, hogyan történt egy-egy megyében és városban eddig a közterhek szétosztása, és hogyan vettek ebben részt a főpapok, mágnások, nemesek és a szabad királyi városok. A felszólítottak riadtan szervezkedtek, hogy egyöntetű választ adhassanak. Köztudomású volt, hogy a pozsonyi commissio nemcsak az ország és a katonaság viszonyának rendezése, a kihágások megszüntetése érdekében ült össze, hanem adóreform készült, az arányos belső felosztás igénye ezúttal a nemesi adómentesség elvi alapjai ellen irányult, és az állandó és rendszeres nemesi adózás bevezetése volt a cél. A válaszok lassan érkeztek Pozsonyba. Valamennyi a katonaságot okolta, továbbá a megfelelő összeírás hiányát, mivel sem az 1647., sem az 1696. évi összeírást nem tartották alkalmasnak a terhek igazságos szétosztására. A pozsonyi commissio, amelyet közben egyéb szakértőkkel is kiegészítettek — meghívást kapott pl. a három országos biztos is — június 14-i felterjesztésében közölte állásfoglalását. A katonai fegyelem megszilárdítására az uralkodót kérték, mivel csak ő biztosíthatja a kiadott rendeleteknek, így a királyi regulamentumnak megtartását. Az adóalap kérdésében úgy döntöttek, hogy változatlanul megmaradnak a porta mellett, mégpedig a törvényes keretek között, az országgyűlésen készült s országgyűléseken megerősített 1647. évi összeírás elvi alapján. Hajlandók azonban arra, hogy ennek az összeírásnak hiányosságait pótolják és hibáit kijavítsák. Leszámítva az elpusztult portákat és felszámítva a visszafoglalt területeken kialakítható portákat, az új portaszámot, aminek alapján az adó számítási kulcs alapján felosztható, 8000-ben állapítható meg. Teljesen új összeírás elkészítéséhez ugyanis kb. egy év munkára lenne szükség, márpedig az 1697/1698. katonai évre az adót már néhány hónap múlva fel kell osztaniuk. (Fentebb említettük, hogy új összeírás, bár készítéséhez többször hozzáfogtak, 1715-ig nem volt, csak az 1647. évi összeírást helyesbítették.) Nyomatékosan kérték a királyt, hogy a törökkel kötendő béke után — amint már többször megígérte — szüntesse meg az adózásnak 1683 óta kialakult s csak a háborús kényszerhelyzettel indokolható módját. Kérték továbbá az együtt ülő pozsonyi commissiónak állandó bizottsággá való alakítását s megfelelő kibővítését. A bizottság a négy rend képviselőiből, továbbá a haditanács és a főhadbiztosság küldötteiből álljon, s ez szabályozza, ellenőrizze az ország és a katonaság viszonyát mindkét fél érdekében, a felmerült vitákat, sérelmeket pedig nyomozza ki és intézze el. Ugyanekkor kérték az eddig visszafoglalt területeknek a kamarai és haditisztek, katonai parancsnokok kezéből való kivételét, portákra osztását és az országos adóhálózatba való bekapcsolását, továbbá azt is, hogy a katonaság téli szállása ne a megyékben, hanem a végvidéken legyen.
