Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

A júniusi gyűlést a király Felső-Magyarország 1696 februárjában felterjesztett sérelmi iratának hatása alatt rendelte el. A terjedelmes, 16 pontból álló felterjesztést

208 Bercsényi Miklós mint a felső-magyarországi rész első követe az ottani megyék követeivel együtt állította össze Bécsben 1696. február 16-án. Címe: Puncta instantiarum partium regni Hungáriáé superiorum medio ablegationis suae humillime sacrae caesareae regiaeque maiestati repraesentanda. , . Az adóval kapcsolatos pontokban összefoglalták korábbi panaszaikat, újból hangsúlyozva, hogy AlsóMagyarország az ő rovásukra kap nagyobb kedvezményeket. Az 1694. évi repartíció után a király elrendelte Felső-Magyarország adójának kiigazítását, de ez nem történt meg, s ugyanaz a panaszuk az 1695. évi repartíció ellen is. Évente átlagosan 100 ezer forinttal fizetnek többet, mint kellene; ennek fokozatos letörlesztését kérik. Megismétlik már korábban is hangoztatott óhajukat, hogy országrészükben a belső felosztást Csáky István országbíró végezhesse egy főpapi és főúri tanáccsal. Általánosságban is kifejtették véleményüket arra nézve, hogyan kellene méltányos módon kiszámítani és felosztani az ország pénzadóját az 1647. évi porták alapján. Legelőször is le kellene vonni az akkori portaszámokból azoknak a mezővárosoknak portáit, amelyek azóta szabad királyi városok lettek, s így nem porták után adóznak, ahelyett, hogy ezt a különbözetet szétosztanák a megmaradt porták között. A nem porták szerint adózó szabad királyi városokra eső összeget tehát az egész évi adóból le kell vonni, s ugyanígy levonandó a visszafoglalt területeken levő megyékre eső adó is, mivel ezek számára 1647-ben nem készíthettek portafelosztást. S azt az összeget, ami eme levonások után a pénzadóból fennmaradt, kell szétosztani az 1647-es porták után adózok között, illetve ezeket a portákat a megváltozott helyzetnek megfelelően újra kell számolni.

209 A felső-magyarországi megyék azért hangsúlyozták a levonás szükségességét, mert a visszafoglalt megyék egy részére vetett adót, miután ezek a megyék a királytól mentességet kaptak, a repartíció értelmében nekik kellett megfizetni (117 ezer forint).

210 Kérték továbbá, hogy ez az országrész is választhasson nemzeti főbiztost,

211 albiztosokkal együtt, akit a haditanács, a főhadbiztosság és a magyar kancellária ugyanazzal a hatáskörrel ruházna fel, mint az örökös tartományokban már működő „quartalisticus"-t; ebbe a király 1694-ben már bele is egyezett.

212 Az országrész adózóinak számát lényegesen csökkentette, hogy a porciók jelenlegi bevezetése (1683) óta igen sokan költöztek át, minden értéküket magukkal vi ve, a kedvezőbb helyzetű hajdúvárosokba, ahonnan nem adják vissza őket.

213 További csökkentést jelent a bányavárosok lakóinak mentessége.

214 Megdöbbentő adatokat közölt a felterjesztés a katonai kihágásokról, a megengedetten messze túlmenő szolgáltatások kicsikarásáról, olykor egész megyegyűlések foglyul ejtéséről, megyei hivatalnokok bántalmazásáról.

215 A szorosan vett adóügyi panaszokon kívül az országrész egyéb sérelmeit, mellőzöttségüket, a velük szemben tanúsított mostoha bánásmódot is megemlítették.

216 A felterjesztés a titkos tanács elé került, ahol a magyar kancellária adta elő a nádor jelenlétében. Itt határozták el annak a pozsonyi rendi gyűlésnek (konkurzus-