Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

Az Einrichtungswerk megállapítja, hogy Ausztriában egy porta, amely négy házból áll, évi 24 forint adót fizet. Magyarországon egy porta — amely négy házból áll úgy, hogy mindegyikhez 32 hold szántóföld vagy ennek megfelelő érték tartozik — fizessen évi 36 forintot, amiből 12 forint az ingyenmunka (várak javítása), pénzre átszámítva. Egy 32 holdas ház (tulajdonképpen jobbágytelek) értéke 160 forint, ami után évi 6%-os kamatként fizet 9 forintot adóban.

113 A fentebb említett 1690. évi tízhetes bécsi tanácskozáson a nádor ezzel a számítással száll vitába. Megállapítja, hog az egész telek nem éri el a 150 forintos értéket sem. Ettől függetlenül megfizetik utána a 6%-ot jelentő 9 forintot. A porta után, az ország kimerültségére való tekintettel, csak 24, nem 36 forint fizetését ajánlotta fel. Aszerint, hogy az 1550-es évek portaösszeírását veszik-e alapul, vagy az 1647. évit, a porták száma más és más. Előbbi még egy jobbágytelket tekintett egy portának, s 50 megyében történt az összeírás: eszerint a porták száma 70 ezer volt. Az 1647. évi összeírás szerint, amely 30 megyére készült, és négy egész telket vesz egy portának, csak 7000-re tehető az országos portaszám.

114 Az 1696. évi összeírás más alapokon határozta meg a portát,

115 azonban ennek alapján nem történt adókivetés.

116 Újból megállapítja a porta mögött rejlő termelőerőt egy 1702. évi királyi nyílt parancs, amely kimondja, hogy egy portának tekintendő négy egész jobbágytelek vagy tizenhat zsellér. A jobbágytelek értéke ez esetben is 32 hold, értéke 160 forint. Ezt azonban, amint a parancs hangsúlyozza, csak általános irányelvül lehet venni, nem azt jelenti, hogy ez a feltétlenül alkalmazandó mértékegység. Az utolsó összeírás óta ugyanis sok változás történt, amit még nem vettek figyelembe. Reális számításra majd csak a porták végleges helyesbítése után kerülhet sor. A király a helyi adókivetők ítéletére bízta, hogyan számítsák be egyrészt az elpusztult portákat, másrészt a portákban egyelőre ki nem fejezhető jövedelmet, gazdasági erőt.

117 Az új országos portaösszeírás készítését 1702-ben megkezdték, kijelölték az összeírókat, s elrendelték a Buda környéki falvak próbaösszeírását. A Rákócziszabadságharc kitöréséig azonban az előkészületeknél tovább nem jutottak. Részleges összeírások olykor történtek, így pl. 1700-ban a nádor összeíratta a Részek megyéit. Máramaros megye összeírói elsősorban azt vizsgálták, mennyi volt a vetés, „mely fundamentuma az kapuknak" (azaz portáknak) — s ennek alapján állapították meg a megye portáinak számát.

118 Jelen tanulmány keretén belül a porta mögött rejlő gazdasági alap további elemzésébe nem bocsátkozhatom. Megállapítható, hogy a rendeknek a nádor által is osztott közfelfogása szerint évi adó fejében egy jobbágytelek értékének 6%-a elegendőnek látszott. Az 1702. évi királyi parancsban rögzített értéket pedig Bécsben bizonytalan középarányosnak tekintették, amely csak ideiglenes lehet; ennél többet kívántak. A fentiek alapján a XVII. század végi és XVIII. század eleji portát csupán bizonyos nagyságrendben tudjuk értékelni. Összetevőire, termelőerőire nézve a korábbi irodalomban sem találunk egységes képet. A nádor és a rendek 1698-ban ezt úgy fogalmazták meg, hogy őseik az adót dikák, ritkábban házak, de legfőkép-