Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
dődött a magyar sereg bomlása. 194 Aggodalmát 10-én közölte a királlyal, újból kérve a fizetést. 195 Egy augusztus 12-i létszámkimutatás szerint a nádor bandériumában 1019 ember volt (719 lovas, 300 gyalogos), s egyéb zászlósúri és megyei bandériumokat, részben Buda alatt, részben az ország több helyén, ahova a fővezér irányította őket, szintén hozzászámítva az egész magyar sereg kb. 20 ezer főből állt (12702 lovas, 6615 gyalogos). 196 Ez a legnagyobb létszám, amelyről az egykorú kimutatások szólnak. A fizetés nem érkezett meg sem akkor, sem később, fellépett azonban augusztus végén egy újabb bomlasztó tényező, mivel elkezdődött az 1684/1685. évi katonai téli szállások előkészítése és a porciók kivetése. Maga a király rendelte el, hogy a megyék közgyűlésükön foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Aki tehette, sietett haza az amúgy is reménytelennek látszó ostromból. Szeptember 21-én maga a nádor utasította titkárát, hogy tovább ne sürgesse a fizetést, mert rövidesen amúgy sem lesz kinek fizetnie. 197 Október 2-án már ő maga is a távozás gondolatával foglalkozott. 198 Október 4-én az udvarnak is tudomására hozta szándékát: a porciókivetés hírére a sereg tovább nem volt együtt tartható, különösen mert a királyi parancs megyegyűlésekre irányította a jelenlevőket. A főúri és megyei bandériumok hazamentek, a szabad katonák és a fizetésükhöz nem jutó végváriak szintén, ő maga kb. 300 szolgájával maradt ott, s a még vele levő győri és bányavidéki vicegenerálisoknak sincs együttvéve 200 katonájuk, ezek között pedig betegség pusztít. Ha tovább marad, csak nádori méltóságának tekintélyét csorbítja. 199 Ráadásul Bécsben még őt hibáztatták a sereg bomlásáért, rriert nem tartott kemény fegyelmet. 200 Október 24-én még a budai táborból keltezte levelét, de 30-án már Esztergomból, 201 útban hazafelé. Esterházy Jánost kb. 300 magyar katonával ott hagyta a fővezér mellett. 202 Buda ostroma november harmadikán ért véget. Az erdélyi fejedelem követének 1684. július 19-26-a között Buda ostromáról írt naplója szerint a nádort Lotharingiai Károly fővezér nem részesítette különösebb megbecsülésben, s köztük az együttműködés sem volt zavartalan. 203 A nádor bírálta a hadvezetést, meggyőződése szerint több eredményt lehetett volna elérni, s elpanaszolta a királynak, hogy őt nem kérték fel tanácsadásra. 204 Előző napon írta titkárának, bizalmas hívének, hogy véleménye szerint nem a nyomorult íizetetlen katonákat kellene felakasztatni, ha megszöknek, hanem „az érdemli meg az akasztófát, aki impediálja füzeteseket, s azt kívánja, hogy széllel éljenek". 205 Feltehetőleg ekkor fogamzott meg benne az az elhatározás, hogy Buda újabb ostromában nem vesz részt. 206 * A nádort a nemesi felkelés szervezésén kívül egyéb hadiszervezeti kérdések is foglalkoztatták. Fentebb láttuk, mennyire sürgette a magyar katonaság létszámának emelését és német módra ezredekbe való tömörítését. Nem sokkal az 1699. évi török béke megkötése után — amitől az ország nyugalmat, adómérséklést és az 1683 óta fokozott mértékben bevezetett porciórendszer megszűnését várta — 1701
