Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
úgy oldották meg a kérdést, hogy a fiú — amint a nádorhoz intézett jelentésében előadta — apja irányítása alatt 53 és Esterházy János győri vicegenerálissal együttműködve látta el ideiglenes helyettesi tisztét. 54 Október végén Batthyány Kristóf légrádi végvárának kiküldött katonái zsákmányul ejtették egy előkelő török úr iratait. Erről a főkapitány jelentést tett a nádornak, de az elfogott iratokat nem hozzá küldte, hanem Bécsbe. 55 A végvárak helyzetéről, a már a bécsi béke után megindult s az 1670-es években rohamossá vált hanyatlásukról fentebb szóltunk, rámutatva, hogy Esterházy Pál bányavidéki főkapitányi minőségében mennyire nem rendelkezett velük a maga elgondolása szerint. A törvények értelmében a nádor mint a király helytartója a magyar végvárak legfőbb magyar hatósága volt. Feladata abból állt, hogy időnként szemlét tartson a végeken vagy maga, vagy kiküldött biztosai útján őrködjék a rend fenntartása érdekében, és igazságot szolgáltasson a törvénytelenül eljáró, kihágásokat, visszaéléseket elkövető várkapitányok ügyében. 56 Az 1681. évi országgyűlés foglalkozott a végek kérdésével is. Az új nádor az itt hozott 5. és 6. törvénycikkre támaszkodva kezdhette meg munkáját. Az 5. tc. a végbeli magyar katonaság létszámemelését tűzte ki célul az 1655: 3. tc. értelmében. 57 A 6. tc. pedig egyes véghelyek megerősítéséről és magyar őrséggel való ellátásáról, valamint korábban lerombolt fontos véghelyek újjáépítéséről szólt. 58 Mindkét törvénycikk a nádor és a haditanács együttműködésén alapuló intézkedéseket kívánt. 59 Az országgyűlés után a nádor és a rendek, rövid ideig, 60 talán magyar katonai újjászületésben, Esterházy Miklós 61 és Zrínyi Miklós terveinek valóra váltásában bizakodtak. Erre vallanak a nádor katonai tárgyú felterjesztései, amelyekben nagy lendülettel, megújuló hittel készíti elő az újjászervezést, a törökkel való végső leszámolást. Közli híreit, értesüléseit a török és Thököly hadmozdulatairól, és felküldi ezek alapján készített haditerveit. Elképzelése nem volt megalapozatlan, mivel a török veszély hozta magával az abszolutizmus időleges meghátrálását és a nádori méltóság betöltését. Kezdetben talán hitt abban — ha régebbi tapasztalatai le nem hűtötték —, hogy hadügyi téren, mint sok török elleni csatában részt vett, tapasztalt katona is, nagyobb szerephez jut. 1682 folyamán több felterjesztésben sürgette a végvári magyar katonaság létszámának emelését és fizetése rendszeres folyósítását. 62 Ám a létszámemelés útja az volt, hogy a haditanács utasítása alapján a főszemlemester 63 és a tábori írnokok 64 állományba vették a végvári kapitányok által kijelölt személyeket, s jegyzéket készítettek róluk; 65 végvári katona csak az lehetett, aki ebben a jegyzékben 66 szerepelt. Ezt a folyamatot maga a nádor nem indíthatta meg, legfeljebb sürgethette. Január 29-én több javaslatot terjesztett az uralkodó elé, bevezetésképpen hangsúlyozva, hogy az országgyűlésen hozott törvények végrehajtását kéri. 67 Felterjesztésének harmadik pontja szól a végbeliek létszámemeléséről, s ennek egyik módjaként azt ajánlja, hogy a Thökölytől a király hűségére visszatérő vagyontalan elemeket sorozzák be a végbeliek közé. Február 7-én a fizetés kérdésére tér rá. 50