Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
2. Kommunális igazgatás
üreget darabos kövekkel töltenék meg; arra hordanák a közönséges murvát, mert így az út állandó lenne". A város ebből is, a Budai országúton a Fejérképi hídig, 50 öl hosszúságban „próbát javíttatott"'. 3S 1846-ban a Balaton Gőzhajózási Társulat kérte a várost a lepsényi út elkészítésére. A tanács válasza igen jellemző: „A város az utakat nem kötelességből, hanem a saját kényelmére, lehetősége szerint csináltatja. Ha az érintett vállalkozás (ti. a Gőzhajózási Társulat) valóban életbe lép, és a szekerezési útvonal a város határán keresztül biztosítva lesz, a város a kért út készítésére erejéhez képest gondot fordít." 36 Az utakéhoz hasonló módszerrel, valamint kövezéssel tartották karban a város utcáit. 1728-ban pl. a Budai-külvárosi Zámolyi és Malom utcát töltötték fel. 1732ben — négyszögölenként 35 d-ért — egy pesti útkövező mester kövezte a város Főutcáját. 1738-ban a palotai sorompónál köveztetett a város. 37 A kőhordásra ebben az esetben is a városi polgárok és lakosok, valamint a város igavonó állatait használták. De van példa arra is, hogy (pl. 1752-ben a rácvárosi rácoknak) a tanács csak a követ adta, a többi az ő dolguk volt. A követ a városi kőbányából hordták. 38 Az 1790-es években a város bérbe adta az útjavítást, de a lakosság a bérlővel nem volt megelégedve. A tanács ezért a bérlőt többször maga elé idézte és figyelmeztette a kötelességére. Ennek hatására az 1792. tavaszi olvadáskor 11 kézi munkás még éjjel is dolgozott az utakon. Bérüket a kamarási pénztár fizette. 1794-ben két senator vizsgálta meg a Miháli páter utca lakóinak panaszát, hogy eső idején az utca járhatatlan. 39 A XIX. század elejétől a város állandó útkövezöt, útjavítót alkalmazott. 1808-ban egy derékalj öl után 45-ről 1 Ft 15 kr-ra emelték fel a fizetését, 1811 -ben már 3 Ft 30 kr-t, 1824-ben 4 konvenciós Ft-ot kapott. 40 1814-ben kövezték a Lövöldöző utcát, 1820-ban a püspökség előtti utcát, 1821ben a Búzapiacot, a Kaszárnya utcát, a Palotai utcát; 1823-ban a Nagy utcát; 1824ben a vásárálláson épített új házak előtti részt; 1828-ban a Halpiactól a Rác utcába vezető Kis utcát; 1832-ben a Kígyó utcát (itt a munkabért a lakosok vállalták); 1833-ban a Palotai sorompó utcáját. Úgyhogy korszakunk végén Fényes Elek joggal írhatta: Fehérvár „utcái kövezve vannak". 41 35 Prot. sess. 1840. júl. 30. No 1753. 36 Prot. sess. 1846. febr. 27. No 646. 37 Prot. sess. 1728. nov. 23.; 1732. máj. 6.; 1738. ápr. 18. 38 Prot. sess. 1752. aug. 4.; 1766. jan. 7. 39 Prot. sess. 1792. márc. 2. No 271.; nov. 5. No 1481.; 1794. febr. 7. No 209. 40 Prot. sess. 1808. aug. 2. No 1072.; 1811. júl. 2. No 955.; 1824. márc. 20. No 529.; 1820-ban egy útcsináló olasz dolgozott a városban (Prot. sess. 1820. márc. 4. No 480.). 41 Prot. sess. 1814. szept. 6. No 1338.; 1820. szept. 2. No 1529.; 1821. ápr. 14. No 691.; aug. 4. No 1300.; 1823.máj.24.No879.; 1824.máj.31.No908.; 1828.máj. !5.No914.; 1832.febr.6.No202.; 1833. ápr. 12. No 695.; Fényes Elek 1951. 9.
