Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

2. Kommunális igazgatás

Szépítő Bizottság I833-ban merült fel, hogy „nincsen olyan állandó bizottság, amely az új házak építésére és a város csinosítására ügyelne". Ezért a tanács Pest várost kereste meg; adjon felvilágosítást, hogy milyen rendelkezések vannak erről. A tanács egyúttal szükségesnek tartotta a majd kinevezendő bizottság foglalatosságáról előzetes tervezet készítését.

136 A Szépítő Bizottság tagjait, Haáder Pál polgármestert, Boros Imre kapitányt, Rauch Ferenc tanácsost, Kapy József főjegyzőt, Gily János urbárium rendtartót, Rauch János szószólót és négy választó polgárt 1836-ban nevezte ki a tanács. A bizottság építőmestereket és a város csinosodásáról ismert polgárokat „vett még maga mellé". A polgármester és a kapitány azonban „hivatali terhes elfoglaltságaik miatt" a következő évben lemondtak.

137 1837-ben a bizottság közadakozásból fahidat építtetett a Palotai-kapu közelében a malomcsatornán. 1840-ben a sóstói vadászok jövedelmeit, a Sóstón létesítendő terem céljára, a bizottság kapta (erre a célra táncvigalmat is rendeztek). Ebben az évben véleményt adtak a Bástya és Nádor utcai építkezésekről.

138 1843-ban a nagy tűzvész utáni csinosítás céljából a bizottság újjáalakult. Elnök Baur György tanácsos lett, tagjai között ott találjuk a város leggazdagabb polgárain kívül az összes ácsot és kőművest is. A tanács gróf Zichy Ödönt is kinevezte taggá és kérte, hogy az üléseken jelenjen meg. 1844-ben az utcák szabályozására — a polgármester vezetésével — egy albizottságot küldtek ki. 1846ban a bizottság elnöke Nitzky János tanácsos lett.

139 1848 februárjában a tanács—ezúttal 30 tagú—bizottságot nevezett ki, közöttük volt Farkas Ferenc nagyprépost, Gindly Antal, Say József, Ybl Miklós, Orsetti József. A bizottság bemutatta a sóstói számadást, amiből kiderül, hogy — a nádon kívül — az összes sóstói jövedelmet a bizottság kezelte. Nitzky János elnök 1848 márciusában jelentette, hogy „a növendékpapok klastroma előtt az udvar fala az utcát rendkívül elszűkíti. Ez nemcsak a város csinosságának, de a közlekedésnek is árt". Ezért hivatalosan megkérdezték a nagyprépostot: milyen feltételek mellett engedné át a kolostor előtti udvart utca céljára.

140 Közvilágítás A XVIII. században minden polgár maga világított magának. Ha sötétben az utcán ment, lámpát kellett vinnie, „hogy megismerjék, mint igaz járatbeli embert". Aki lámpás nélkül járt, gyanús volt, akit meg kellett fogni. A közvilágítás gondolata 136 Prot. sess. 1833. jún. 23. No 1214. 137 Prot. sess. 1836. nov. 7. No 2242.; 1837. jún. 30. No 1304. 138 Prot. sess. 1837. jún. 23. No 1287.; 1840. máj. 25. No 1159.; okt. 12. No 2131—3132.; 1841. júl. 2. No 1640. 130 Prot. sess. 1843. szept. 9. No 3055.; szept. 11. No 3131.; 1844. máj. 4. No 1878.; 1846. aug. II. No 2961. 140 Prot. sess. 1848. jan. 24. No 274.; febr. 14. No 486.; márc. 3. No 759.