Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

1821-ben Russwurm János fehérvári kereskedő hét hordó citromot vett trieszti kereskedőktől. Az eljárás az volt, hogy Russwurm erről elismerő levelet adott, amit a város a trieszti harmincadhivatalnak küldött meg.

49 1836-ban Nagykanizsa város kérte Fehérvárt: adjon bizonyságlevelet, hogy Nagykanizsa igen híres és nevezetes a termesztvény-kereskedésben. A tanács ezzel ugyan tisztában volt, „de mivel belső mibenlétét nem tudta", nem adott bizonyságlevelet.

50 Nagyobb raktárak az 1840-es évekig nem voltak a városban. 1780-ban még azt jelentette a tanács, hogy „a városban nincs lerakat, raktár, ahol idegen árut tárolnának". 1840-ben az Arany Sas fogadóban tartott bőrraktárt egy pesti bőrkereskedő. A fogadós a vásár idején kívül is árult belőle, sőt erről könyvet is vezetett. 10 ezüst Ft-ra büntették. 1845-ben a tanács azt jelentette, hogy csak Tschida János szószóló és Ybl Miklós házában van olyan raktár, ahol akár 10000 mázsa gyapjút is el lehet helyezni.

51 1846-ban engedélyezték, hogy Braun Lajos országos szesz- és ecetgyáros áruit Hochmann Móric árulja a városban. 1846-ban a tanács a választópolgárok javaslatára határozatot hozott, hogy „szükségleteit belföldi készítményekből fedezi. Ha a városban belföldi készítményeket nem találnak, a polgármester forduljon a pesti országos müipartárhoz".

52 A kereskedők kapcsolatait a városok passus kiállításával támogatták. Trencsén statútuma már 1591-ben említi a vámmentességi passust. Sopron 1697. évi szabályrendelete pedig 24 Ft büntetést helyezett kilátásba azok számára, akik a város passusával és jogával másoknak segítenek a kereskedésben.

53 Az udvari haditanács 1733-ban utasította a katonai parancsnokokat, hogy a kereskedőket és iparosokat a lakóhelyükön kapott passussal ne csak akadálytalanul engedjék át a kapukon, de katonai védelmet is adjanak a számukra. Ezt a helyi parancsnok Fehérvár város tanácsa tudomására hozta.

54 A kereskedők passusát a tanács — a visszaélések elkerülése céljából — háromévenként megújította. 1799-ben Kosztits András helybeli görög kereskedő Oroszországba, 1840-ben Gebhardt Ignác kereskedő Hamburgba és Párizsba utazott.

55 A Társulaton kívüli kereskedők A Társulaton kívüli kereskedők közül a tanács a legtöbbet az aprólékos (kis-) kereskedőkkel foglalkozott. Ezeket ugyan nem vették fel a Társulatba, de 49 Prot. sess. 1821. márc. 16. No 452. so Prot. sess. 1836. jan. 22. No 122. 51 Corr. buch 1780. márc. 13. (a helytartótanács „az áruk higiéniája" felől is érdeklődött); 1840. okt. 23. No 2258.; 1845. dec. 24. No 4351. 52 Prot. sess. 1846. ápr. 6. No 1380.; nov. 23. No 4151. 53 Corp. stat. IV/2. 214. Trencsén 1591.; V/2. 345. Sopron 1697.; Lásd még: V/2. 579. Pécs 1780. 54 Prot. sess. 1733. aug. 18. ss Prot. sess. 1779. jún. 18.; 1799. ápr. 19. No 499.; 1840. júl. 27. No 1550.