Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

2. Kommunális igazgatás

javításáról, újabb határozat született. A Zámolyi útra a lakosokkal harasztot hordattak, azzal javították. Ugyancsak haraszttal javították a Csókakőre vezető utat is.

28 1756-ban útjavításra minden polgártól 25, lakostól 20 d-t szedtek, és a marhával, lóval rendelkezők egy-egy fordulóra voltak kötelezve. A sódert a Csikvári kapuhoz a Kuruc halomtól, a Hosszúhídhoz a Farkasveremtől hordták.

29 A tanács az 1760-as évektől taligákat és vonós marhákat vett, ezekkel fuvarozták az útjavításhoz szükséges anyagokat. 1780-ban 10 ökre volt a városnak. A javítási költségeket a városi pénztár fedezte, a kiadásokat a tanács „igen jelentőseknek" nevezte. A töltés földből készült, kőszegéllyel, hogy a víz le tudjon folyni.

30 A XIX. század elején a Budai-kapun kívül vezető Király útját nyárfából készült kockákkal rakták ki, „hogy tartósabb legyen". 1808-ban a Seregélyesre vezető királyi út volt rossz állapotban; a javítással a tanács az útfelügyelőt bízta meg.

31 1816-ban a megye a járhatatlan utak miatt a helytartótanácsnál tett panaszt a város ellen. A felsőbb hatóság az iránt érdeklődött, hogy az útvámból befolyó „nevezetes summát" — amiből az utakat kellene karbantartani — a város mire használja. A költségek kímélésére a tanács ettől kezdve nem napszámbérért, hanem „áltáljában" fizetett bérért dolgoztatott. 1818-ban a város egy-egy tanácsost küldött ki annak megvizsgálására, hogy a Budai, az Égettvárosi és a Móri utat hogyan lehetne a legolcsóbban megigazíttatni. 1820-ban a keresztesi úton dolgozó munkások félbehagyták a munkát, úgyhogy a polgármester ölenként 10, majd 12 kr-t volt kénytelen ígérni nekik.

32 Az útépítés módszere az volt, hogy az út két szélére murvát hoztak, majd az útra szórták. A kövecses földet drótrostéllyal rostálták meg. A murvával való javítás előnye, hogy ősszel, rossz idő esetén is lehetett végezni (pl. a sok lyukat betömni vele).

33 1821-től a nagyobb útjavításokról előzetes tervet kellett jóváhagyatni a helytartótanáccsal. Ennek szellemében történt a lovasberényi útjavítása, amelynél az adóval tartozó lakosokat a kövecs hordására kötelezték. Az útjavítási terveket és „arányzatát" a városi földmérő készítette. Előfordult, hogy minden romlott útból 50—50 ölt próbaként javítottak meg, hogy a végleges javítás módszerét kialakítsák. 1831 -ben pl. a móri, budai és a csóri útjavítása 10 000 Vft-ba került volna. Ehelyett azonban a város a rossz helyeken kővel megszóratta.

34 A gazdasági ülés 1840-ben javasolta, hogy „az utak javítását úgy kellene megoldani, hogy az út közepét illő szélességben, fél lábnyi mélységben kiásnák. Az 28 Prot. sess. 1727. jan. 28.; 1729. dec. 9.; dec. 16.; Corr. buch 1749. márc. 15. 29 Prot. sess. 1756. jan. 17.; 1763. márc. 8. 30 Prot. sess. 1765. febr. 26.; 1786. szept. 11. No 134.; Corr. buch 1780. jan. 7.; 1781. márc. 26. 31 Prot. sess. 1800. jún. 9. No 752.; 1805. márc. 18. No 408.; 1808. máj. 13. No. 578. 32 Prot. sess. 1816. jan. 12. No 47.; ápr. 30. No 814.; 1818. nov. 10. No 1480.; 1820. ápr. 8. No 702. 33 Prot. sess. 1816. jún. 17. No 1012.; 1820. febr. 26. No 441.; márc. 11. No 529.; nov. 17. No 1853. 34 Prot. sess. 1821. ápr. 27. No 660.; 1827. máj. 14. No 810.; 1830. jún. 25. No 1074.; júl. 19. No 1230.; 1831. jún. 9. No 1125.