Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
7. Egészségügy
De van példa arra is, hogy az elaggott városi írnokot nejével és kis unokájával együtt vették fel a szegények intézetébe. 114 A szegényházi ápoltaknak jól kellett viselkedniük, mert ellenkező esetben kitették őket. Ez történt pl. 1837-ben Madary Józseffel, „aki az elaggott polgárok intézetében féktelenül, sőt vétkesen viselte magát; már számos büntetést kapott, de nem javult meg. Ezért érdemtelen a jótéteményre, ki kell tiltani az intézetből". 115 A szegényházi pénztárnok közreműködött az összegyűlt alamizsna hetenkénti kiosztásában. Az „alamizsna kiosztó" az 1820-as évektől mint külön funkció jelenik meg, akit — néha a szószóló javaslatára — a tanács bízott meg. A kocsmákban perselyeket tartottak, a bennük öszegyült pénzt a szegényházi pénztárnok vette át és adta tovább a kiosztónak. 116 Járványok A városi önkormányzat egészségügyi szervező munkája különösen járványok idején nőtt meg; ilyenek pedig a háborúk, a kedvezőtlen viszonyok miatt gyakran előfordultak. Az első nagyobb járvány a Rákóczi szabadságharc utolsó éveiben tizedelte meg a lakosságot. A vörös himlő első nyomait 1710 augusztusában fedezték fel, de a borbély nem tudta megítélni, hogy járványos-e. A tanácsülés — amelyen Kolosváry Mihály alispán is részt vett — a kapukhoz őrt és írnokot állított, a gyanús személyek feltartóztatására. Szeptembertől kezdve már a Heister ezred felcserét is — havi 30 Ft-ért — felfogadta a város. A felcser első dolga volt a betegek elkülönítése és a Belvárosnak a külvárosoktól való teljes elzárása. 117 A járványra való tekintettel a tanács egy halottvivőt, négy sírásót, két ápolónőt és két halotti kocsihúzót vett fel. Egy, a Budai-kapun kívül — a Sáncban — levő majort vesztegzár céljára jelöltek ki. Mindez 1711 márcusáig állt fenn. A városban a járvány 258 áldozatot követelt. 118 A korszak egyik legnagyobb járványa 1739-ben sújtotta a várost. A pestisjárvány azzal indult, hogy 1738. december 10-én a tanács kórház és vesztegzár céljára házakat jelölt ki, majd 19-én jelentették, hogy „a várost a járvány elkerülte, semmit sem éreztek belőle". A járványos időkre való tekintettel az őrséget két-két, összesen 8 fő látta el, és a tanács szabad passust nem adott ki. 119 1739 augusztusában a tanács amiatt panaszkodik bécsi ügyvivőjéhez írott levelében, hogy „a járvány miatt lezárt utakból kifolyólag a város el van vágva a 114 Prot. sess. 1827. okt. 8. No 1659.; 1839. nov.; No 2119.; 1848. okt. 19. No 3963. 1.5 Prot. sess. 1837. dec. 22. No 2415. 1.6 Prot. sess. 1827. dec. 17. No 1979.; 1831. nov. 14. No 1932.; 1833. júl. 12. No 1351.; okt. 11. No 1964. 1,1 Prot. sess. 1710. máj. 30.; aug. 27.; szept. 4.; Más városok is a kapuk bezárásával igyekeztek védekezni (Corp. stat. V/2. 384. Ruszt 1709.). 118 Prot. sess. 1710. szept. 27.; okt. 13. 1,0 Prot. sess. 1738. dec. 10.; 1739. máj. 22.; jún. 19.; Corr. buch 1738. dec. 19. 1740. jan. 22.
