Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

lesz a városban." Sőt a jelentkező patikusokat intették, hogy a lakosság körében ne keltsenek nyugtalanságot.

77 1794-ben azonban már olyan nagy volt a nyomás, hogy a választott község is mérlegelte egy második patika előnyeit. A polgárok pedig házról házra járva aláírásokat gyűjtöttek ennek érdekében. A tanács ezt nem nézte jó szemmel: „Ne foglalkozzanak olyan dolgokkal, melyek nem a tanács-, hanem az uralkodótól függenek." A kérdésbe az orvosok is beleszóltak: szükségesnek tartották.

78 A tanács és a választott község 1796 márciusában együttes ülésen úgy foglalt állsát, hogy „a gyógyszertár a királyi haszonvételek közé tartozik; annak idején ezt a jogot a jezsuiták a városra hagyták. A kincstár úgy adta el Valternak, hogy idegennek nem adhatja el. Azonban nem lehet ebbe belenyugodni, hogy másik patikát ne lehessen felállítani a városban". Az együttes ülés javasolta a második gyógyszertár létesítését. Az állásfoglalás eredményeként 1797 szeptemberében megjött a helytartótanács engedélye második patika nyitására.

79 A második patika jogára két jelentkező: egy pécsi és egy helybeli polgár volt; a tanács természetesen a helybeli polgárt részesítette előnyben. így lett a második patikus Ruprecht János fehérvári adófizető, 1798-ban már beszerezte a szükséges gyógyszereket, amelyeket a tanácsi bizottság meg is tekintett. 1799-ben panaszt tett 25 Ft hadiadó kivetése miatt. A tanács mérlegelte, hogy ugyan Valter Ferenc is 25 Ft-ot fizetett, de utódja és örököse (mostohafia) csak 16 Ft-ot, annyit, mint az első osztályú kereskedők, végül Ruprecht is ennyit fizetett.

80 1799 és 1804 között többször kérte, hogy a város tőle is szerezzen be orvosságokat a szegények, betegek és a városi kórház számára. A tanács azonban mindig azt válaszolta, hogy Höflichtől szerzik be a szükséges szereket, akivel meg vannak elégedve és aki „a bécsi rendelkezés szerinti áron adja azokat". 1805-től változott a helyzet, a város Ruprechttöl is vásárolt gyógyszereket.

81 1801-ben egy városi polgár azért panaszolta be, mert „fogfájásra olyan szeszt adott, amely nemcsak a foghúst, de a nyelvét is elerőtlenítette". A tanács beidézte Ruprechtet és intette, hogy nagyobb figyelemmel adja a gyógyszert. 1810-ben Ruprechtet — kérésére — a tanács felmentette a polgári-katonai szolgálat alól, „mivel közérdekű munkát végez".

82 1815-ben már özvegyéről olvashatunk, aki a patikát egy provisor által vezettette. A következő évben Fritz Antal mérte a gyógyszereket, miután az özvegyet elvette. A tanács, megvizsgálván diplomáját, megadta neki az engedélyt. Sokáig azonban nem élvezte a patikajogot, mert 1825-től Broszman Tóbiás a gyógyszerész, aki ebben az évben polgárjogot is nyert. Mint a Magyar Korona gyógyszertár 77 Prot. sess. 1786. jan. 7. No 265.; ápr. 7. No 612.; 1788. márc. 7. No 372.; 1792. febr. 24. No 236. 78 Prot. sess. 1794. febr. 24. No 305.; márc. 8. 357. 79 Prot. sess. 1796. márc. 17. No 426—429.; 1797. sztept. 30. No 1155. 80 Prot. sess. 1797. okt. 2. No 1183.; 1798. máj. 29. No 672.; 1799. jan. 18. No 52. 81 Prot. sess. 1799. okt. 18. No 1184.; 1800. nov. 14. No 1373.; 1801. aug. 28. No 1110.; 1805. nov. 4. No 1560.; 1806. jan. 11. No 63.; 1811. máj. No 739. 82 Prot. sess. 1801. dec. 28. No 1717.; 1810. márc. 30. No 520.