Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

alapján. 1843-ban a polgármester és egy tanácsos egy két évvel korábbi bejegyzést javított ki ugyanott. 1845-ben Mészáros Ferenc bejelentette a tanácsnak, hogy elhalt testvére és fia keresztelőlevele hibásan van az anyakönyvbe bevezetve; kérte a kijavítását. Ezt két tanácsos tette meg.

206 Az 1827:23. tc. szerint az anyakönyvek másodpéldányait a városi levéltárnak kellett volna átadni. Ez azonban még 1844-ben sem történt meg; ekkor is csak az 1834—1843. évieket kapta meg a város a belvárosi plébániától. Ezért felszólították a plébánost, hogy három hónapon belül készíttesse el a hiányzó példányokat. 1848ban Ybl Miklós, a belvárosi templom gondnoka 22 ezüst Ft-ot kért a templom hiányzó anyakönyveinek „a megszerzésére" (valószínűleg másolási költségről volt szó). A pénzt a város kiutalta neki.

207 Egyházi pénztárak A város az egyházakkal kapcsolatos kegyúri kiadásokat nagyrészt bevételeiből — elsősorban a haszonvételekből — fedezte. De az egyes egyházaknak, templomoknak, kápolnáknak — adományokból, hagyományokból, hitelügyekből stb. származó — saját pénztáraik is voltak. Ezek élére a városi tanács pénztárnokokat, „gondviselőket" (gondnokokat) nevezett ki. Gyakran ezek látták el az egyházi biztosi funkciót is. A legrégibb pénztár a belvárosi plébániatemplomé. 1694-ben választotta meg a tanács Takács János perceptort és Month Imrét, az egyházi pénzek beszedésére, kezelésére, illetve számadások vezetésére. Ezeket a város évente felülvizsgálta és észrevételeket tett. 1721-ben Gazdagh György és Mittermayer Mátyás egyházgondnok (Kirchen-Wätter) vételezték be a pénzt az egyházi pénztárba; a kiadásokról — bevételekről könyvet vezettek. 1725-ben a tanácsnak bemutatott számadás szerint a plébánia pénztárában csak 37 Ft volt. Az 1737-ben a belső tanács által egyházi főfelügyelővé kinevezett Kovács György tanácsos legfontosabb feladata a számadás vezetése volt. A pénztárról a belső tanácsnak adott számot.

208 Az 1780-as évektől a városi egyházi számadásokat a helytartótanács vizsgálta felül. 1796-ban kérte a helytartótanács a város 1783—1795. évi számadásait. Libentridt János egyházi pénztárfelügyelő nyújtotta be a nyolcévi számadást, amelyet — a felterjesztés előtt — Khorherr Domokos tanácsos vizsgált felül. A helytartótanács általában helybenhagyta a számadásokat. Ragaszkodni kellett 206 Prot. jud. 1839. aug. 12. No 1083.; Prot. sess. 1843. máj. 1. No 1459.; 1845. máj. 23. No 1810. 207 Prot. sess. 1844, dec. 16. No 4890.; 1848. febr. 25. No 1442. 208 Prot. sess. 1694. nov. 28.; 1721. dec. 23.; 1725. szept. 18.; 1737. máj. 17.; Csizmadia 1937. 113.— Sopron város ezzel indokolta, hogy az egyházaktól számadást követelt: „Weilen die Kirchen von der Stadt gebaut werden" (Corp. stat. V/2. 309. Sopron 1686.).