Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

tizenhatodot különben a város a plébánosoktól is követelte (1803-ban pl. 2 Ft 30 kr megváltást szedett tőlük). 1805-ben Zuber Sándor az egész káptalan nevében tiltakozott a plébánosi fizetések megállapítása ellen, valamint az ebből a káptalanra és a többi nemes úrra eső (repartitio alapján kivett) terhek ellen. A fizetésemelés — mint városi kiadásnak a —jóváhagyása a bécsi udvari, illetve a pozsonyi kamara hatásköre volt. A kamara álláspontja: „A plébánosok jobb fizetését a polgároknak kell megoldaniok."

81 1810-ben a két plébános 100 mérő gabonát és 60 öl fát kért a várostól. A tanács ezt megtagadta tőlük („nincs a városnak erdeje"), de „az emelkedő árak miatt, jobb megélhetés céljából" 500-500 Ft-ot szavazott meg nekik. A kamara azzal engedélyezte, hogy a pénzt a kamarási pénztárból fizessék. „Jótékony segítségként" 50 mérő búzát is kaptak.

82 1815-ben a város tisztjei és szolgái három havi fizetést gratis kaptak. A város ezt a plébánosoknak nem adta meg, „mivel az ő fizetésük alkukötés útján jött létre". „A kételkedések mellőzésére" a pozsonyi kamarát kérdezték meg. Ugyanabban az évben a plébánosok fizetését 100 Ft-onként 90 Ft-tal növelték meg. 1840-ben a két lelkész évi fizetése 2100 ezüst Ft volt.

83 Stólát a nőtlenek nem fizettek, „az csak a házasokat illeti". A városi hajdúk is fel voltak mentve a fizetése alól. A vármegyei katonák nem kapták meg ezt a kedvezményt, „mivel egyházi szolgálatot vesznek igénybe; feleségük és gyermekeik vannak". A városi ordináncokat ugyanezen elv alapján vetették alá 1832-től a stólafizetésnek. 1840-től kezdve a városban semminemű stólát sem szedtek.

84 Ha a plébános a tisztét resignálta, ezzel együtt le kellett mondania a hozzá kötött javadalmazásról is. Ezt tette 1835-ben Farkas Imre plébános, akit kanonoknak neveztek ki. „Ezzel a városi plébániát és az ezzel összekötött világi javakat resignálja."

85 Vitára adott okot a plébánosok adófizetési kötelezettsége. 1789-ben Vailand Ferenc kérte, hogy őt, valamint Baján Ferenc és Obermann Mihály segédpapokat mentesítsék a hadiadó alól. A tanács a kérést nem teljesítette, „mivel a 600 Ft-os 81 Prot. sess. 1803. jan. 14. No 59.; nov. 11. No 1429.; dec. 11. No 1581.; 1805. ápr. 5. No 496.; HKA Camerale Ungarn. Fasc. 26. (574). 1809. jan. No 97.; ápr. No 121.; márc. No 85.; A város 1801-ben és 1804-ben örökös szerződést kötött a lelkész urakkal a javadalmaikról (Prot. sess. 1839. jún. 17. No 1260.). A város a stólát 1807-től a hadiadóhoz hozzászámította, mint ilyet behajtotta és egy összegben adta át a két plébánosnak. A tizedet Szent István II. 18. rendelte el. Eleinte a püspök élvezte és egynegyedét átengedte a lelkészkedő plébánosnak. Mikor a XIII. században a káptalanok elváltak a püspöki asztaltól, a tized egy részét a káptalanok kapták a püspöktől. A továbbiakban a püspök is, a káptalanok is a plébánosoktól próbáltak részt szerezni. így az eredeti plébánia quarta több helyen nyolcadra (octava) szűkült, de volt olyan hely is, ahol a plébánosnak az egytizenhatod rész (sedecima) maradt. 82 Prot. sess. 1810. máj. 20. No 860.; 811. jan. 21. No 98. 83 Prot. sess. 1815. jan. 7. No 13.; szept. 25. No 1441. 84 Prot. sess. 1819. dec. 7. No 1887.; 1832. márc. 23. No 572.; Nov. 25. No 2300.; 1840. aug. 31. No 1846. 85 Prot. sess. 1835. okt. 5. No 1899.