Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

Erre az időre a katonaállítási lelkesedés már teljesen elmúlt. 1815-ben a tanács azt jelentette, hogy „a már több mint 20 éve tartó háború miatt a katonaságra alkalmas ifjak megfogytak, akik meg arra valók lettek volna, elmentek a városból és a földesuraknál kerestek menedéket". Ennek ellenére a következő évben újabb 103 katonát vetettek ki a városra. Ezt azonban Őfelsége parancsára „megszüntették".

123 1821-ben a város 14 napot kapott a verbunkos parancsnoktól, hogy a korábban kivetett újoncok közül 15-öt kiállítson. A magasság 150 cm maradt, a kézipénzt 10 Ft-ra emelték. Az egyetlen fiút és a házasokat kímélték. A házassági szándékot azonban önmagában nem vették figyelembe.

124 A katonaállítást ekkor a városi kapitány már az új összeírásos módszer szerint végezte. Vagyis kiírta a népességösszeírásból a helybeli ifjak neveit és ezt a jegyzéket benyújtotta a tanácsnak. Az ifjakat a kapitány hozta a tanács elé, ahol alkatuk megvizsgálásával döntöttek alkalmasságukról. Az alkalmasnak találtakat ezután átadták a helyi verbunkos parancsnokságnak. Az ifjaknak vagy szüleiknek lehetőségük volt, hogy maguk helyett — pénzért — mást állítsanak. Ha valaki korábban már állított maga vagy fia helyett újoncot, azt mentesítették az újabb újoncozás alól. De hivatkoztak a céhben kitanult mesterségre („a katonaságnál végképp elfelejti"), vagy arra, hogy az illetőt a céh fel akarta szabadítani. Indok lehetett „a házi környülállás" is.

125 Az új, összeírásos módszer kibontakozása nem jelentette a régi fogdosás megszűntét. 1821 júliusában négy mesterlegényt éjjel a kocsmában fogtak be. De amikor kiderült, hogy nem helybeliek, szabadon engedték őket, „mert a felséges rendelkezés szerint, önnön akaratjuk ellen a város részéről nem lehet őket katonának állítani". 1823 februárjában éjjel katonákat fogdostak a városban. Közülük kilencet az orvos alkalmasnak talált, de ötnek az édesanyja megjelent a tanács előtt és bejelentette, hogy nyolc napon belül mást állít a fia helyett.

126 Nem szűntek meg a verbunkosok elleni panaszok ebben az időszakban sem: „egész éjjel dombéroznak, az utcákon nyugtalanító lármát csapnak". Hasonló visszatetszést szült, amikor a verbunkos parancsnok a kaszárnyában 60 nőt akart elhelyezni.

127 Az újoncállítás összeírásos rendszerét — amelyet, mint fentebb láttunk először 1788-ban próbáltak alkalmazni, illetve 1821-ben alkalmaztak is — 1831-ben már teljes egészében figyelembe vették. Ebben az évben a városnak 37 gyalogost és 8 lovast kellett kiállítania. Az elmúlt országgyűlésre (1830:7. tc.) hivatkozva a kapitányi hivatalt bízták meg: írja ki az összeírásból a katonai kort elért fiatalokat. Kérték egyúttal a plébánosokat, hogy a katonai korú fiatalok házasságkötését 123 Prot. sess. 1815. jún. 4. No 935.; 1816. ápr. 1. No 560.; máj. 20. No 883. 124 Prot. sess. 1819. máj. 10. No 746.; 1821. máj. 18. No 825.; máj. 25. No 840. 125 Prot. sess. 1821. máj. 25. No 843.; jún. 8. No 911.; aug. 21. No 1327.; aug. 27. No 1378.; nov. 16. No 1799.; 1824. jan. 19. No 127.; 1828. máj. 9.No 814.; dec. 19. No 2097. 126 Prot. sess. 1821. júl. 2. No 1052.; 1823. febr. 14. No 254. 127 Prot. sess. 1815. jún. 4. No 934.; 1828. dec. 22. No 2123.