Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

1807-ben a káptalan a városhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a templom tornyát a tatarozás alkalmával — a város ékességére — emeljék feljebb. Az építkezéshez a város adta a téglát, a homok, a mész és az állásfák beszerzésére kéregetést rendeztek. A magasításra a kamarás 1760 Ft-ot tervezett. Ebből 160-at kapott a kőfaragó és sor került az óra javítására is. 1808-ban Niedermajer József ácsmestert a város arra „kényszerítette" (a tanácsülés elé idézte és felszólította), hogy az általa épített haranglábat, az óra megfelelő elhelyezése céljából, másfél lábbal emelje meg.

41 1815—1816-ban lett kész a templom második tornya, aminek építését a városi templompénztárból fedezték. 1816-ban a pénz elfogyott; a város 1000 Ft kölcsönt vett fel. 1817-ben a teljesen megromlott tetőt tataroztatta a város. A polgármester személyesen kérte a káptalan anyagi hozzájárulását, de ezúttal kevés eredménynyel.

42 1820- ban Schöber Pál kútmester a belvárosi plébániakert kútját javította, amihez egy két öles fenyőfacsövet használt el. 1821-ben a templom hátsó traktusát hozták rendbe, ahová a lakosság mindenféle szemetet hordott. „Ez nemcsak a bejutást nehezítette, hanem a városra nézve is dicstelen." Az ott levő dombot is eligazították; egy-két lépcsőt alakítottak ki. Ugyanebben az évben a kripta ajtaja előtti földet elhordatta a város, az ajtót alább szállították és az előtte lévő tájékot kifiastromozták.

43 1821- ben a káptalan — bizonyos legatumból — a plébániatemplom aranyozását akarta kijavíttatni, amihez az állványokat a várostól kérte. A tanács „ezt annál nagyobb örömmel adja meg, mert az aranyozást a legatumból végeztetik, vagyis nem a városnak kell fizetnie".

44 1822- 1823-ban nézeteltérés támadt a város és a káptalan között a kegyúri kötelezettségek megosztott viseléséről, miután a város tiltakozott az ellen, hogy a káptalan — a közös fenntartásra hivatkozva — közös tulajdoni jogot formált a templomra. Ezért jött kapóra 1823-ban, hogy a nagy harang megrepedt, és a káptalan a várost kérte azt Budára szállítani. „A város a templom patrónusa, eszközölni fogja a szállítást" — válaszolta a tanács.

45 1828-ban a püspök a templom óráit a saját költségén úgy akarta megváltoztatni, hogy az órákat a legnagyobb harangokra ejtett ütések, a negyedórákat az addigi (kisebb) óraharangok jelezzék. A város a következő évben új órát rendelt Bémüller András özvegyénél, „mivel az óra rossz járása által rendetlenség keletkezne". Az új óra hat hónap alatt, „tökéletes jó szerekből", három évi jótállással 800 konvenciós Ft-ért készült el. A pozsonyi kamara a költségvetést jóváhagyta és csak azt 41 Prot. sess. 1807. máj. 5. No 720.; jún. 19. No 828.; 1808. szept. 16. No 1243. 42 Prot. sess. 1815. febr. 27. No 338.; 1816. dec. 13. No 2013.; 1817. aug. 22. No 1285.; szept. 2. No 1394. 43 Prot. sess. 1820. okt. 1. No 1425.; dec. 2. No 1962.; 1821. dec. 1. No 1940. 44 Prot. sess. 1821. júl. 2. No 1060. 45 Prot. sess. 1822. máj. 3. No 681.; 1823. jún. 20. No 1000.