Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

1725-ben a budai külvárosban Varga Mihály telkén egy 1195-ből való harangot találtak. A harangot a városháza udvarára vitték és megállapították, hogy a nyelve nem volt meg. Az esztergomi érsek utasítására a harangot szeptember 7-én a plébániatemplom tornyába húzták fel. A harangot megtaláló személy 50 Ft jutalmat (discretiót) kapott. 1727-ben a város Budán új harangot öntetett, amelyet a váci püspök szentelt fel.

31 1740-ben Szent Tamás napján a vihar a plébániatemplom tornyait és az órát erősen megrongálta (a város órája a toronyban volt). Ezért az órákat az éjjeliőrök kiáltották. Az északi torony helyreállítására — amelynek egyik fala is bedőlt — 1742-ben került sor. Ez év januárjában Reichenhuber Péter ácsmester 250 Ft-ot és 10 mérő gabonát kapott a várostól a torony felhúzásáért. Az aranygombot (benne felirattal) a toronyra 1742. május 23-án dob- és trombitaszó közepette tették vissza. A déli tornyot 1743—1744-ben állította helyre Hatzinger Pál kőművesmester. A munkáért a város 150 Ft-ot fizetett, illetve az anyagot és az állványfát biztosította a munkához. A fedést 50 Ft-ért vállalta a tetőfedő. A munka azonban nem fejeződött be, mivel 1745-ben tanácsi határozat született a torony végleges elkészítéséről (Hatzinger ui. nem vakolta be a falakat).

32 1743-ban Preindel Ferenc festő négy, Mihics Antal asztalos két dukátot kapott a „Dicsőség kapujának" elkészítéséért, illetve megfestéséért. 1745-ben Hiemer Sebestyén 50 Ft-ot hagyott arra a célra, hogy a Szüzanya tiszteletére oltárt építsenek.

33 A templom állaga — az állandó javítások ellenére — sohasem volt kielégítő. 1751-ben tanácsi határozat állapította meg, hogy javíttatni, illetve a temető felé eső részt bővíteni, a főoltárt áthelyezni kell. A hozzávaló pénzt a városi háramlási pénztár adta.

34 1758—1768 között közadakozásból került sor új templom felépítésére. Az uralkodó engedélyezte, hogy a szűk és megrongálódott egyházat, amely a nagyobb ünnepek alkalmával összegyűlt hívőket nem tudta befogadni, kibővítsék. Az új templom tervrajzát a magyar kamarához terjesztették fel. A tanács az építkezés felügyeletével Stipsics Antal Jánost bízta meg, az anyagra és munkára felvigyázó (Aufschauer) Panitz Károly lett. A templomépítésre 1763-ban a polgárok fejenként 50, a lakosok 40 pénzt fizettek, mivel „más alap nincs az építkezéshez". Ugyanebben az évben a Hrabovszky-hagyatékból a hitelezők kielégítése után megmaradt 845 Ft-ot a város erre a célra fordította. 1767-ben a templom négy ablakára „drótrostélyt" tettek. 1769-ben a város eladta az építkezéshez vett kocsikat és lovakat, „mivel a plébániatemplom körüli terhes munkák meg31 Prot. sess. 1725. aug. 3.; 1727. aug. 9.; Corr. buch. 1725. aug. 20. 32 Jenéi 1968. 184.; Prot. sess. 1740. dec 23.; 1742. jan. 5.; máj. 25.; 1743. szept. 10.; 1744. júl. 10.; 1745. márc. 27. Corr. buch. 1742. jún. 22. 33 Prot. sess. 1743. júl. 20.; 1745. ápr. 2. 34 Prot. sess. 1751. dec. 20.; dec. 20.; Fitz 1966. 35—36.