Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

Az 1838. április 1-jei előadáson elhangzott, „a szoros erkölcsiséget sértő" énekek ellen feljelentés érkezett a tanácshoz. A magisztrátus megdorgálta és eltiltotta az énekeseket a beléptidíj melletti énekléstől. Erről az igazgatót értesítették.

173 Huzamosabb ideig, 1839—1841-ben, játszott a városban Szenning Antal német társulata. Először 1839 októberében nyert engedélyt (miután a pápai magyar színészek nem érkeztek meg). 1840-ben az engedélyt azzal újították meg, „ha jó színészeket szerződtet". A következő év március 9-én a német színészek kötelezően egy színmutatványt adtak a beteg- és kórház javára. A tanács két biztost állított a színházi pénztár mellé.

174 1839 májusában három német színjátszótól, Lange Gottfriedtől, Schlarik Károlytól és Schligmann Károlytól tagadták meg az engedélyt. 1842-ben Angeli Antaltól pedig azzal, hogy „a télre magyar színészeket várnak".

175 1844 júniusában, a Szent Iván-napi vásár alkalmával, a komáromi német színészek játszottak a városban. Ugyanebben az évben Ullmann Ferenc vendéglős kérte, hogy „miután a városi színházat kibérelte, oda német színész társaságot hozhasson". A tanács válasza: „Előbb magyar társaságot próbáljon szerezni és csak ha nem kap, akkor fogadhatja be a németeket."

176 1845 szeptemberében a városi kapitány, a tanács utólagos jóváhagyásával, engedélyezte Hevessy Imre társulatának a működését. 1846 áprilisában éppen erre hivatkozva utasították el az Erdélyi Színész Társaság kérelmét. Hevessy 1846 májusában az októberi visszatérés reményében távozott a városból. A tanács ezt azonban attól tette függővé, hogy „ha a közönség megelégedését megnyerő társaságot hoz". Erre azonban Hevessy nem vállalkozott.

177 1845-ben érkezett meg a városhoz a helytartótanács rendelete, amely megtiltotta a színházaknál a gyermekek alkalmazását. A tanács, miheztartás végett, a kapitányi hivatalnak adta ki.

178 1846 második felében Ullmann Ferenc dalszínészeket hozott a városba. Ugyancsak ő kért engedélyt 1846 decemberében Kilényi Dávid és társulata részére. A tanács ezt, „mivel őt ismerik", meg is adta. 1847 júliusában Kilényi a városi kapitánytól kapott ideiglenes, a tanácsülés által utólag jóváhagyott engedélyt. Ugyanakkor elutasították egy német társaság kérelmét, „mivel nyáridőben a színész társaság itt meg nem élhet; különben az adózók a hitelezés miatt károsodnának".

179 173 Prot. sess. 1838. ápr. 2. No 710. 174 Prot. sess. 1839. okt. 7. No 1929.; 1840. szept. 14. No 1972.; 1841. márc. 5. No 599.; A pápai szinészek 1839 augusztusában kapták meg az engedélyt (Prot. sess. 1839. aug. 30. No 1704.). 175 Prot. sess. 1839. máj. 24. No 1079.; 1842. máj. 23. No 1356. 176 Prot. sess. 1844. jún. 17. No 2405.; szept. 16. No 3663. 177 Prot. sess. 1845. szept. 5. No 2990.; 1846. ápr. 3. No 1283; 1290.; máj. 1. No 1671.; jún. 26. No 2339. 178 Prot. sess. 1845. ápr. 7. No 1292. 179 Prot. sess. 1846. júl. 11. No 2591.; dec. 28. No 4785.; 1847. jún. 11. No 2411.; júl. 23. No 3126.