Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
magisztrátus a kapitányi hivatalra bízta a szigorúbb ellenőrzést. A társulattal jött a városba Ehrenstein János táncmester is. 161 1817 májusában a Magyar Színjátszó Társaság igazgatója, Balogh István, kérte, hogy „egy kevés ideig játék darabokat mutathasson be". Az engedélyt megkapta; működéséről bizonyítványt a jegyzői hivatal 1817 novemberében állított ki. Kis létszámú társulata még egyszer, 1836-ban — kevés sikerrel — bukkant fel a városban. 162 A fenti magyar társulatokkal párhuzamosan időnként német színészek is megjelentek a városban. így 1815 telén egy „Hoch nevű színjátszó" a társaságával; 1816 novemberében Saitz József színjátékos (7 Ft-ot fizetett az engedélyért). Elutasítást nyert viszont 1817 júniusában Krones József, „mivel a városnak a társaságra szüksége nincsen", és 1818 januárjában Pfeiffer Ignác laibachi igazgató, „mivel a város jelenleg el van látva színházzal". A színielőadásokat a püspök is figyelemmel kísérte: a canonica visitatio során felhívta a város figyelmét, hogy „ügyeljen a jó erkölcsösség szoros megtartására". 163 Az 1818—1824j közötti időszakot az irodalom „a megyei igazgatás korszakaként" ismeri'. Az igazgatótestület élén álló Kolozsváry Pál főszolgabíró 1818 októberében levelet írt a városhoz, amelyben közölte, hogy „több helybeli hazafi bőkezűségéből felállították a Magyar Színjátszó Társaságot. „Ennek megsegítésére javasolta, hogy — a más városokban is fennálló szokás szerint — a tanács a »nézvényekre« bérletként egy összeget fizessen be. A tanács azt válaszolta, hogy fenntartja azt a jogát, hogy engedélyezhesse vagy tilalmazhassa a nézvényeket. A javaslatot mégis elfogadják, hogy a nemzeti színjátszó társaságnak jövedelmet biztosíthassanak, a szép intézet virágzásához hozzájáruljanak." Kikötötték azonban, hogy ez a társulat is fizesse meg a szegényháznak járó taksát. 164 1820-ban Fejér megye törvényszéke írt át a városhoz. A tanácsot és a polgárságot arra kérte „a Magyar Nemzet és Hazához tartozó buzgóságra hivatkozva, hogy az itt levő Magyar Színjátszó Társaságot minden úton és módon támogassa". A tanács a kérést igazgatási útra terelte: „ismertetni fogják a választó polgárság előtt". 1821-ben Kapy József aljegyzőt bízták meg a társaság javára való gyűjtéssel. Ebben az évben a társaság 115 Ft 30 kr-t fizetett a szegényháznak és a kórháznak; 1824-ben pedig 105 Ft-os bevétellel egy darabot adtak a tűzkárosultak javára. 165 Az „állandó vagy bolyongó társaságok" nem játszhattak Szent István napján, valamint Szent Sebestyén napján, amely a városnak fogadott ünnepe volt. 166 . 161 Prot. sess. 1813. okt. 29. No 1296.; 1814. aug. 8. No 1166.; Prot. jud. 1815. nov. 20. No 785.; Kerényi 1979. 121. 162 Prot. sess. 1817. máj. 29. No 840.; nov. 23. No 1745.; Kerényi 1979. 129. Prot. sess. 1815. máj. 29.; 1816. nov. 4. No 1788.; 1817. jún. 6. No 881.; jún. 13. No 895.; 1818. jan. 8. No 22.; 1815 júniusában Siege József színjátszó kért engedélyt; a választ nem ismerjük (Prot. sess. 1815. jún. 12. No 986.). 164 Prot. sess. 1818. okt. 12. No 1345.; Kerényi 1979. 121.; A társulat pesti vendégszerepléséről: Budapest története. 1975. III. 506.; Magyarország története. 5. 1790—1848. Bp. 1980. 1256. 165 Prot. sess. 1820. márc. 24. No 578.; 1821. jan. 22. No 131.; máj. 11. No 762.; 1824. ápr. 23. No 662. 166 Prot. sess. 1820. dec. 11. No 1996.; 1823. jan. 17. No 62.
