Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

azon darabok jegyzékét a hatóságnak, melyeket játszanak". A tanács válasza: „A városban állandó színház nincs; hajönnek a komédiások, a tanács e rendelet szerint jár el."

149 A helytartótanács az eljárást 1804-ben szigorította: nemcsak azt kellett jelenteni, amit előadtak, hanem azt is, „miket fognak előadni". A gyakorlat az volt, hogy a színházigazgató által összeállított jegyzéket a magisztrátus a helytartótanácshoz terjesztette fel. Onnan a jegyzék visszajött; a cenzúra azokat a darabokat, amelyekről mintát kért, csillaggal jelölte meg. A választ a tanács a színházigazgatóval és mint rendészeti hatósággal, a városi kapitánnyal közölte.

150 A XIX. század első évében kért és kapott engedélyt Karner Gábor színházigazgató, aki megszakítás nélkül csaknem hat évig maradt a városban. A tanács egyetlen megszorítása szerint adventben és nagyböjtben nem tarthatnak színielőadást. A rend megtartására Hell György tanácsos, mint tanácsi biztos és Vass Pál városi kapitány ügyelt. Karner 1806-ban a tanácsnak nyújtotta be a játszani kívánt darabok mintapéldányát. Erre a magisztrátus az engedélyt megadta és csak ezután terjesztette fel a helytartótanácshoz. Karner a szegényházi taksát nem előadásonként, hanem „in abstracto" egy összegben fizette (1806 júniusában pl. 22 Ft 30 kr-t). A társulat 1807-ben Nagyszombatra távozott.

151 Karnerrel párhuzamosan — átmenetileg és rövid időre — más színészek és társulatok is feltűntek a városban. 1801-ben Stöger Ferenc kért, de nem kapott engedélyt a játszásra. 1804 januárjában a polgármester Cibulka „kebelbéli színházigazgatóval" megegyezett: minden játék után 45 kr-t fizet a szegényház javára. 1804 márciusában a színházhoz kiküldött tanácsi biztosok jelentették, hogy a társulat 71 előadást tartott, amiből 53 Ft 15 kr jött be a szegényházi pénztár javára. A játszott darabok jegyzékét ebben az esetben is csak utólag terjesztették fel.

152 1804januárjában Hofmann Tamás kebelbéli színész (gremialis theatrista) azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy az írjon kikérő levelet a bécsi tanácshoz Landerer János lánya ügyében, aki szintén színész volt. A jegyzői hivatal meg is írta a levelet, mire márciusban megjött a bécsi válasz: Hofmann megkapta a házassági engedélyt.

153 1807 januárjában Vasbach Ferenc a klagenfurti színház igazgatója mutatta be a játszani szándékozott darabok jegyzékét. A város részéről „semmi akadálya" sem volt.

154 Az 1807—1808-as színházi szezonban Gindl Lőrinc színházi társaságigazgató (Societatis Theatralis Director) társulata játszott a városban. Az 1808 februárjában 149 Prot. sess. 1798. okt. 26. No 1246. 150 Prot. sess. 1799. márc. 27. No 392.; 1804. jún. 8. No 714.; 1805. febr. 4. No 165.; Magyarország története. 5. 1790—1848. Bp. 1980. 1084. 151 Prot. sess. 1801. aug. 7. No 1038.; 1805. szept. 28. No 1339.; 1806. jún. 16. No 996.; nov. 10. No 1662.; 1807. ápr. 27. No 592. 152 Prot. sess. 1801. okt. 23. No 1354.; 1804. jan. 5. No 29.; márc. 27. No 408. 153 Prot. sess. 1804. jan. 5. No 24.; márc. 12. No 336. 154 Prot. sess. 1807. jan. 12. No 66.