Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
volt olyan, aki a saját lakását ajánlotta fel iskola céljára. A kérelmezők rendszerint a kevés iskolára, a tanács a felsőbb rendeletekre hivatkozott. 72 De volt, akivel kivételt tettek, mint pl. 1823-ban Kiintsek Lipót, a pesti agg katonák házából való káplárral. 1829-ben Zalay Ferenc azzal kapott meg egy városi tanítói állást, hogy „a magántanításban is bemutatta igyekezetét". 1831-ben Izsányi János volt iskolamester kapott — egy évre — magántanitásra engedélyt. 1844-ben Veisz Ferdinándnak engedélyezte a tanács a letelepedést és a magántanítást. 73 1818-ban Frey Ágoston a nagyhantosi uradalomból francia iskola nyitásáért folyamodott. Az engedély megadását a tanács az uradalomtól hozott bizonyítványtól tette függővé, „addig mint jövevénynek, számos ifjúságot nem lehet a kezére adni". A francia iskola azonban kétségtelenül megindult; 1827-ben Lehman Tódor tanította a francia nyelvet, miután oklevelét bemutatta. 1839-ben Engerlain József volt a francia nyelvmester. 74 1831-ben kérte Zöllner József táncmester, hogy a városban tánciskolákat nyithasson. A tanács ezt — kifogás nem lévén ellene — meg is adta neki. Két év múlva Telupi Ferenc kapott hasonló engedélyt, „mivel elég ajánló levele van". 75 Nőnevelés 1795-ben merült fel a gondolat, hogy „a városban nincs a lányok számára iskola, a vallást és a kézimunkát így nem tudják megtanulni". Ennek ellenére csak 1810ben rendelte el a helytartótanács az elemi iskolán belül külön lányiskola felállítását. A város ezt úgy oldotta meg, hogy az újonnan Bodajkról felvett tanító feleségét kötelezte a lánygyermekek oktatására. A magyar iskolamesternek így nem is volt kötelessége a lányok oktatása. 76 1820-ban a tanács mérlegelte, hogy „a külvárosok több részében alkalmas asszonyokat kellene rendelni, akik a lányokat olvasásra, varrásra és keresztényi oktatásra tanítanák". Ez a Felsővárosban meg is valósult, a szobát a szülők bérelték. 1826-ban a város úgy kötött alkut Vinkler József felsővárosi iskolamesterrel, hogy vagy a felesége oktatja a lányokat, vagy asszonyi tanítót tart. A tanács mindazon nőknek megengedte a tanítást, elsősorban a kézimunkáét akik 72 Prot. sess. 1822. okt. 14. No 1580.; 1825. febr. 1. No 164.; 1828. okt. 17. No 1726.; 1834. aug. 18. No 1654.; 1839. nov. 22. No 2265. 73 Prot. sess. 1823. máj. 16. No 782.; 1829. nov. 16. No 1741.; 1831. nov. 4. No 1875.; 1844. jan. 15. No 204. 74 Prot. sess. 1818. jún. 1. No 789.; 1827. júl. 30. No 1306.; 1839. jún. 17. No 1263. 75 Prot. sess. 1831. szept. 19. No 1647.; 1833. szept. 6. No 1767. 76 Prot. sess. 1795. aug. 2. No 905.; 1810. ápr. 16. No 627.; jún. 5. No 946.; 1814. okt. 6. No 1516.; 1807-ben tervezték a „német oskola" udvarán, lányiskola céljára, egy külön szoba építését (Prot. sess. 1807. júl. 28. No 983.); HKA Camerale Ungarn. 574. Fase. 26. 1809. ápr. No 139.
