Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
A tanítók a tanítási év alatt nem hagyhatták el állomáshelyüket. 1798-ban a város a helytartótanácsnak jelentette, hogy a negyedik osztály tanítója az iskolai év alatt Komáromba és Pozsonyba ment. A város a tanítókat mentesítette a katonai beszállásolás alól. 16 A XIX. század elejétől kezdve segédtanítóvá mindig valamelyik városi járulnokot léptették elő. így lett pl. 1804-ben Berky József járulnok tanítóhelyettessé; a járulnoki helyre pedig Stagl Ignácot vették fel. A tanítók fizetését 1805-ben 200-ról 250 Ft-ra, szálláspénzüket 25-ről 50 Ft-ra emelték. A fizetésemelést mindig a magyar kamara hagyta jóvá. 17 1807-ben a budai külvárosi tanító (ludimagister) sok tisztsége miatt panaszkodva, kérte az egyházi szolgálat alóli felmentését. Ezt nem kapta meg, viszont gabonajuttatásban részesült. Maga a Szent Sebestyén templom melletti iskola annyira romos volt, hogy a felsővárosi gazdák felajánlották: megveszik és lebontják az iskolaházat, hogy „ezáltal a templom díszességét növeljék és a tűzveszélyt csökkentsék". A tanács a kéréshez hozzájárult: a bontási anyagokat 1070 Ft-ért árverezték el. 18 1814-ben a város Amon Jeromos magyar iskolamesterrel évi 2000 Ft, 40 mérő búza és 10 öl fa fizetésben egyezett meg. Ebből ő alkalmazott két segédtanítót. A legszegényebb gyerekeket ingyen kellett tanítania. A vele kialkudott fizetést azonban a többi tanító nem kapta meg. 19 Az 1817. évi canonica visitatio során a püspök javasolta, hogy a „fiatalság a szelíd tudományokban, de legfőképpen a vallásban való oktatására, a külvárosok azon részein, melyek az iskolától messze esnek, kisebb iskolákat állítsanak fel". A tanács válasza: „Erről gondoskodni fognak, ha a boldogabb idők megengedik." 20 1819-ben az iskolák annyira tömve voltak, hogy a gyerekek még a konyhában is ültek vagy sokan helyszűke miatt elmaradtak. A tanácsi határozat szerint: „Miután a köztársaság boldogulására vezető eszközök közül egy fő tárgy a gyermeknevelés, mindkét iskolát el kell adni és egy tágasat szerezni, ahol a német, a magyar iskola és a lányok külön szobát kapnak." A kérdés ezzel nem oldódott meg: 1821-ben a polgármester megint csak azt állapította meg, hogy „az iskolák a tanulók számához képest annyira szűkek, hogy a tanulók nem férnek el". A tanács elrendelte a nagyobbítást, mivel „különösen nyáron veszedelmes oly sok gyermeket tanítani". A polgárság a nagyobb adófizetés miatt a terhet nem vállalta. 21 1824-től kezdve — a helytartótanács rendeletére — a nyugalomba vonult tanítók ott kapták a pensiójukat, ahol nyugdíjba vonultak. 30 évi szolgálat után teljes 16 Prot. sess. 1798. márc. 2. No 227.; 1799. dec. 13. No 1480. 17 Prot. sess. 1804. szept. 16. No 1279.; nov. 5. No 1305.; 1806. ápr. 9. No 615. 18 Prot. sess. 1807. febr. 27. No 272.; ápr. 18. No 578.; jún. 5. No 770. 19 Prot. sess. 1814. okt. 16. No 1516.; Komáromban a szegény szülők gyermekei ingyen kapták a tankönyveket (Corp. stat. V/2. 583. Komárom 1792). 20 Prot. sess. 1817. jún. 13. No 898. 21 Prot. sess. 1819. nov. 13.; 1822. márc. 4. No 377.; ápr. 13. No 563.
