Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

hogy azokban katonaságot helyezzenek el. A beteg katonák egy részét Pécsre szállították át.

77 A város szállított vizet a kórházi patikához, a kórházat polgárok őrizték, takarításáról a város gondoskodott. Mindez azonban nem volt elég; 1809-ben ki kellett üríteni az összes elemi iskolát és a Szluha-házat. A kórház főigazgatója követelte a Budai külvárosi parókia épületét is, de erre a tanács azt felelte, hogy „az magánkézben van, nem rendelkezik vele".

78 A nyomás 1810-ben enyhült, amikor a betegek nagy részét elvitték a városból. A helytartótanács biztosította a várost, hogy az összes kiadásokat a kerületi biztossal a következő elszámoláskor elszámolhatja. A Bellegrade ezred parancsnoka kérte azt a 300 Ft-ot, amelyet a város azért ígért neki, ha az ezredkórházat a volt pálos kolostorba helyezi át. A tanács állásfoglalása: „Az adózók könnyebbségére meg kellene neki fizetni a pénzt."

79 1813-ban újból kevés volt a katonai kórházakban az orvos. A helytartótanács felhívta a közszolgálaton kívüli orvosokat, hogy a haditanácsnál, a seborvosokat, hogy a legközelebbi ezrednél jelentkezzenek, illetve mutassák be orvosi bizonyítványukat. Székesfehérvárról Aman János, Mainhardt Ferdinánd és Krausz Lőrinc seborvos jelentkezett.

80 A katonák egészségét nemcsak a kórház fenntartásával védték, hanem bizonyos megelőzésről is vannak adataink. 1814-ben pl. a városban levő Hessen-Hornburg gyalogezred parancsnoka (Migits kapitány) kérte a tanácsot: tiltsa meg, hogy a piacon éretlen gyümölcsöt áruljanak, amitől a katonák megbetegszenek. A tanács válasza: „Erre ezután ügyelni fogunk. A parancsnok urat viszont arra kérjük, hogy különös vigyázást rendeljen el arra, hogy a katonák ne lopják el a kertekből az éretlen gyümölcsöt és kukoricát."

81 Károsították a katonák egészségét a „feslett életű nőszemélyek" is. 1822-ben a szószóló jelentette, hogy „a kaszárnya és a betegek háza közötti telken a katonák feslett életű nőszemélyekkel, sokak botránkoztatására, gáncsoskodnak". A tanács a kaszárnyának arra az oldalra nyíló ajtaját befalaztatta. 1824-ben a katonai parancsnokság kérte, hogy „a város irtsa ki a rossz életű nöszemélyeket, mert azok a katonák egészségét veszélyeztetik". A következő évben már arról olvashatunk, hogy „több katona a paráznaság betegségébe esett. Ezért rendelést kellene tenni a rossz életű személyek kiirtására". A fertálymesterek minden házat megvizsgáltak és a szolgálatban nem álló, csavargó nöszemélyeket a városházára kísérték.

82 77 Prot. sess. 1808. márc. 5. No 350.; 1809. márc. 27. No 455.; júl. 27. No 946.; szept. 5. No 1086.; szept. 18. No 1129.; A nagy forgalomra való tekintettel a város (lepedő mosásra) külön mosónőt tartott. (Prot. sess. 1808. márc. 5. No 350.) 78 Prot. sess. 1809. szept. 11. No 1110.; okt 7. No 1215. 79 Prot. sess. 1810. jan. 4. No 66.; febr. 19. No 228.; okt 27.No 1617. 80 Prot. sess. 1813. nov. 2. No 1312.; nov. 22. No 1411. 81 Prot. sess. 1814. aug. 26. No 1246. 82 Prot. sess. 1822. máj. 28. No 884.; 1824. nov. 5. No 1610.; 1825. nov. 15. No 1790.