Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

perceptort". A választás 1834 júliusában zajlott le. Először azt döntötték el, hogy „az adószedői állás nincs alávetve a rendszeres tisztújításnak, tehát nem kell addig várni. Nem suppleálni, hanem reintegrálni kell". Az állásra három (a pergondviselő, egy becsületbeli alügyész és egy ügyvéd) jelentkező volt. A három személyt a tanács rangsorolta, az első helyre Láng István pergondviselő került. A három kandidátus nevét a tanács — választás céljából — a választópolgárok külön tanácskozása elé terjesztette. Azok azonban nem foglaltak állást; azt a kifogást emelték, hogy nem ismerik a jelöltek vagyoni helyzetét és kezeseit. A másnapi ülésen a tanács megmagyarázta nekik, hogy elég kezesség az adószedő kétszeres fizetése, ennél pedig a jelöltek többet ajánlottak. Ezután a választópolgárok voksoltak: a legtöbb szavazatot az első helyen jelölt kapta. Korszakunk végéig ő volt a perceptor.

130 Adópénztár, adószámadás ( Perceptori hadi- és háziadó-számadást mindig kellett készíteni: kezdetben a belső és a külső tanács vizsgálta felül (1715, 1720). 1724 decemberében hirdették ki a tanácsülésen a helytartótanács rendeletét: a porció- és a kamarási számadást az év végéig be kell küldeni. A tanács a következő postanapon válaszolt: az idő rövid, türelmet kér, amíg elkészülnek a számadások.

131 A helytartótanács 1731-ben rendelte el a hadiadó- és a házipénztár különállását és külön kezelését, de azt is kimondta, hogy „számadási okmánycsere mellett, egymást kölcsönösen támogassák." A felülvizsgálatot (helyben) továbbra is a belső és a külső tanács vagy az ezek által és tagjaikból összeállított bizottság végezte. 1737-ben a superrevisiónak nevezett felülvizsgálat 310 Ft hátralékot állapított meg. Erről az adószedővel kötelezvényt írattak, amit a városi levéltárban helyeztek el. 1763-ban a kamara megismételte a helytartótanács 1731. évi rendeletét: a hadiadóés a házipénztárat nem szabad összekeverni.

132 1775-től deputatio censuralis működött a házi- és az adószámadások felülvizsgálatára. Tagjai: négy választópolgár és a szószóló voltak. A következő évben a kamara újból figyelmeztette a várost a házi- és adópénztár külön kezelésére. Ezt azonban nem segítette elő, hogy 1777-től kezdve a házipénztári számadásokat is a katonai év szerint kellett vezetni. A két pénztár együttes kezelésére utal, hogy 1781ben 2680 Ft contributiót a házipénztárból fizettek ki.

133 A kerületi főbiztos (és a helytartótanács) 1785. októberi rendelete, amely szerint a házipénztárat az adóval együtt kellett kezelni, tehát csupán a gyakorlatot szentesítette. A számadásokat ekkor a városi bíró vizsgálta felül. Az adószedő 1786-ban, „hivatal ellátásához szükséges épület építését" kérte a városházán. A 130 Prot. sess. 1834. júl. 4. No 1371.; júl. 21. No 1435. 131 Prot. sess. 1715. jan. 3.; 1720. máj. 10.; 1724. dec. 1. 132 Prot. sess. 1731. jún. 1.; 1736. jún. 12.; 1737. febr. 22.; 1763. aug. 12.; Komoróczy 1962. 11. 133 Prot. sess. 1775. márc. 17.; 1776. szept. 30.; 1777. márc. 17.; Corr. buch 1782. okt. 28.